Szegedi megbízások

Mivel a nyolcvanas évek első felében Károlyi Gáspárral foglalkoztam, egészen logikus volt az a megbízás, amelyet Balázs Mihálytól kaptam Szegedről: csináljam meg Károlyi vitapartnerének, az antitrinitárius Egri Lukácsnak a bio-bibliográfiáját. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy mindent el kellett olvasni és regisztrálni, ahol csak Egri neve előfordul.

Szegeden akkor nagy régi magyaros boom volt. Egymás után jelentek meg az Adattár-sorozat kötetei, de ez a munka külföldre (nyugatra) készült, a Bibliotheca dissidentium sorozat számára. Mivel akkor az Országos Széchényi Könyvtárban dolgoztam, mindent végigolvastam és felhajtottam, még kéziratos források is előkerültek.  A tanulságokat egy nagy tanulmányban írtam meg az Irodalomtörténeti Közlemények számára, kétség kívül életem legjobbjai közé tartozik ez a cikk:
Egri Lukács "megtérése". Az antitrinitarizmus Északkelet-Magyarországon 1565-1574, Irodalomtörténeti Közlemények LXXXVIII (1984), 543-557. – http://epa.oszk.hu/00000/00001/00338/pdf/itk00001_1984_05-06_543-557.pdf
A német bio-bibliográfia végül csak 1990-ben jött ki a sajtó alól egy vegyes, több Egrihez hasonló kis szerzőt tartalmazó kötetben.


Az OSZK segédkönyvtárában figyeltem fel a hamburgi Állami és Egyetemi Könyvtár kéziratkatalógusára, amelyben többek között magyar vonatkozású levelezéseket is leírnak. Egy bázeli teológiaprofesszorhoz, Johann Jakob Grynaeushoz írott magyarországiaktól származó levelek ezek az 1580-as és 1590-es évekből - Hamburgban a 18. századi másolatuk van meg. Felvillanyozott a dolog: írtam nekik és küldtek másolatot (microfish formájában), s még hosszan leveleztem velük, mert a sorvégek nem látszottak a felvételeken. Megint csak Szegedről kaptam biztatást, az akkor még régi magyar irodalommal foglalkozó Herner János karolta fel a projektet.

Közben kiderült: a levelek eredetijei megvannak Bázelben, ezért 1985-ben beadtam egy szabályos ösztöndíjkérelmet. Akkor még mindent az állam igyekezett kontrollálni: annak rendje és módja szerint vissza is utasították a dolgot 1986-ban. (Máskor elmesélem, miért.) Mivel Klaniczay Tibor tudott az ügyről, felajánlotta nekem, hogy intézményközi cserével, az állami kontrollt kikerülve kijuttat Svájcba. Így mentem ki 1987 őszén egy hónapra kutatni Zürichbe és Bázelbe.

Repülővel utaztam és lázas betegen indultam el, kinti szállásomat emigráns magyarok, az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem vezető személyiségei intézték. Eljutottam Kovács Andor legendás bázeli könyvraktárába is, s válogathattam a Szabadegyetem kiadványai között. Óvatosan tettem csak, mert az előző években még sok értelmiségit kipakoltattak a határon, s elvették a könyveket. Az otthoni politikai rendszer rogyadozását és végét ugyanakkor már határozottan éreztem. Kovács Andor kivitt Bázel szélére, hogy megmutassa, milyen egy európai határ. Állt az utca végén egy oszlop, egyik oldalára Svájc, másik oldalára Franciaország volt írva. Kicsit átsétáltunk - szabályt szegtem, mert oda nekem még vízum kellett volna.


Zürichben megcsodáltam a Zentralbibliothek elektronikus könyvtári rendszerét, amely akkor még egyedülálló volt Európában. Bázelben többek között befejeztem a Grynaeus-levelezés szövegének rögzítését (kézzel!), kiderült, hogy nem minden hamburgi másolatnak van meg az eredetije, s vannak olyan levelek is, amelyeknek nincs Hamburgban másolata.

Hazatérve elő kellett készíteni a szövegkiadást a szegedi Adattár-sorozat számára. Az ehhez való számítógépet, s a szegediek által használt programot (ha jól emlékszem Tiszatext-nek hívták) 1988-ban behozta nekem Herner János a Széchényi Könyvtárba (mert 1987 szeptemberétől 1988 végéig újra visszamentem oda). Külön történet a számítógépre való áttérés - most nem kezdek bele. Végül 1989-es évszámmal megjelent a Grynaeus levelezés Szegeden. Jánossal mindenféléket terveztünk még akkor, de én otthagytam a nemzeti könyvtárt, ő pedig a 90-es évek elején pályát változtatott.


Zárásul álljon itt Johann Jakob Grynaeus arcképe:

 

Intézeti mikulás - anno...

1984-ben jelentkeztem TMB-ösztöndíjasnak. A TMB a Tudományos Minősítő Bizottság rövidítése, az Akadémia Nádor utcai székházában volt az adminisztrációjuk, ők adták az akkori idők tudományos fokozatát, a kandidátusit. A TMB-ösztöndíj viszonylag új dolog volt, a kb. a mai doktori ösztöndíjnak felelt meg: aki elnyerte, kapott három évre fizetést, s befogadta egy kutatóhely, ahol felkészülhetett a disszertáció megírására. A dolgot valójában (Szentmártoni) Szabó Gézának köszönhetem (mint oly sok mást is!), ő már az előző évben megkapta ezt az MTA Irodalomtudományi Intézetébe, s engem is beajánlott. Felvételiznem kellett, majd én is elnyertem az ösztöndíjat. Ezzel 1984 szeptemberétől hivatalosan is a Rebakucs tagja lettem. A kötött munkaidő után nagy megkönnyebbülés volt, mert hetente egyszer, szerdán kellett csak bemennem az Intézetbe, maradt időm a kutatásra (többek között a Magyar Országos Levéltár törzsvendége lettem), de a gyerekeimre is. Volt néhány kötelező ideológiai óra ráadásként, politológusokat hallgattunk, akik akkor, a 80-as évek közepén már nagyon eretnek dolgokat mondogattak, ezeket a vizsgán nem szabadott visszaadnunk. A felszabadult időt arra is kihasználtam, hogy nyelvtanfolyamra jártam és nyelvvizsgát tettem.

Az Intézetnek kedves szokása volt, hogy a kisgyerekeseknek minden évben mikulási ünnepséget rendezett az első emeleti tanácsteremben. A Mikulás szerepét abban az időben Pirnát Tóni játszotta, a kisterem megtelt a szülőkkel és gyerekekkel. Az 1984-es fényképek kicsit pirosban úsznak, de ide teszek egyet:

Az eltelt évek alatt el is felejtettem, hogy éppen akkor nem volt szakállam, de ez nem tartott sokáig.

Van egy 1985-os fénykép is az ünnepségről:

Itt látszanak a mikulás-zacskók és a cukros üdítőitalok is. Pirnát Tóni éppen a lányomat egzecíroztatja.

S még egy kép ugyanazon az ünnepségen a fiamról, 1985-ben - a fene sem gondolta volna, hogy ő maga is fog itt később dolgozni. Nekem csak a szakállam (és az orrom) látszik:

Hivatalosan Tóni (Pirnát Antal) volt a témavezetőm, ő már korábban is támogatott engem, mert tetszett neki egy TDK dolgozatom, ezért már az egyetem után szerette volna, ha az Intézetbe kerülök. Akkor, 1978-ban a dolog végül csak egy meghallgatásig jutott. Tóni nem csinált nagy ügyet a témavezetésből, tudta, hogy ki vagyok, tudta, hogy dolgozom, hallotta az előadásaimat, olvasta a publikációimat,ezért mai értelemben vett konzultációt soha nem tartottunk, és ez így volt rendjén.

Vizsolyi Biblia hasonmások, 1981 és 1990

Amikor 1981-ben elkészült a vizsolyi Biblia hasonmás kiadása, a mellékelt kísérőfüzetben az én írásom és Szántó Tiboré kapott helyet:

A Magyar Irodalomtörténeti Társaság, amelynek akkor Tolnai Gábor volt az elnöke, egy nagy átadási ünnepséget szervezett Vizsolyba és Göncre, de ott volt K. L. a Tiszáninneni Református Egyházkerület akkori püspöke is. Ismertem korábbról, mert gimnazista koromban teológiai professzor és a kollégium főigazgatója volt Debrecenben - ő is tudta, hogy én ki vagyok. A vizsolyi művelődési házban kiültünk a színpadra és beszéltünk, a közönség a környékről volt és a megyéből, de kinn volt a Magyar Televízió is. Az ott elmondott beszédem (kézzel leírva) ma is megvan nekem. K. L. felháborodott azon, hogy én a bibliafordítót Károlyinak és nem Károlinak írom és mondom, s mivel utánam beszélt, nyilvánosan kirohant az álláspontom ellen (nem ez lett volna a vita helye, mert laikusoknak szánt díszünnepséget tartottunk). Mondanivalójának lényege az volt, hogy ő teológus korában úgy tanulta Erdős Károlytól, hogy a "Károli" a helyes, s ha "ő mondta" (ahogyan Arisztotelészre mondták régen: autosz efé), akkor annak így kell lennie. Magyarázatul annyi, hogy Erdős Károly volt szinte az egyetlen, aki a "Károli" alakot tudományos érvekkel próbálta megvédeni. Nagy hévvel "károlizott" a gönci szobor előtt is, a dolog egyetlen szépséghibája, hogy a talapzaton ez áll: Károlyi Gáspár.

Az ünnepség után hazavonatoztam Aszódra, s leültem a TV elé, hogy megnézzem magam a híradóban. (Volt egy fekete-fehér, Tünde típusú, piros műanyag kávás kis televíziónk.) Jött is a beszámoló az ünnepségről, engem persze nem említettek. A kamera elindult az elnökségen jobbról balra (én a legszélen ültem), s közvetlenül előttem megállt. Mintha ott sem lettem volna. Hát ennyit a puha diktatúráról, a "szolgáló egyházról", és a szolgáló médiáról.
Viszont ennek az ünnepségnek köszönhetjük a tiszáninneni egyházi kapcsolatainkat, a következő években sűrűn megfordultunk a vidéken.

1990-ben, a vizsolyi Biblia megjelenésének négyszázadik évfordulójára újra megjelent a hasonmás kiadás. A szövegemet teljesen átdolgoztam és átírtam, hisz akkor már sokkal többet tudtam a témáról:

P.S. Ha már emlegettem az aszódi kis tévét, amelyet a 30.000 forintos fiatal házas kölcsönből vettünk, itt egy 1980 júliusi (eléggé rossz minőségű) fénykép, amelyen megtekinthető:

Könyvek Károlyi Gáspárról

 Annak idején mint az ELTE BTK magyar-latin szakos hallgatója a szakdolgozatomat Károlyi Gáspárról írtam (1978-ban végeztem).  Igazán elmélyedni a témában azonban csak azután kezdtem, hogy 1979 nyarától az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárának munkatársa lettem. Új eredményeimet rögtön publikáltam is. Az 1980-as Magyar Könyvszemlében látott például napvilágot az Adatok a vizsolyi nyomda történetéhez:
http://epa.oszk.hu/00000/00021/00311/pdf/MKSZ_EPA00021_1980_96_04_377-398.pdf#page=18


Szerencsés módon akkor készülődött a Magyar Helikon könyvkiadóban a vizsolyi Biblia hasonmás kiadása. Szántó Tibor és csapata keresett egy szakembert, aki kísérőtanulmányt írhatna a könyvhöz. Megkérdezték Holl Béla kollégámat, aki engem ajánlott. Így lettem az 1981-es első kiadás (és ebből következően az 1990-es második kiadás) résztvevője.


Ezt követően a könyvtár évkönyvében publikáltam a Tévedések és tévutak a Károlyi Gáspárról és a vizsolyi Bibliáról szóló szakirodalomban című tanulmányomat:
http://epa.oszk.hu/01400/01464/00017/pdf/233-242.pdf
Ez már a készülő egyetemi doktori (kisdoktori) értekezés szövegének részlete volt, amelyet 1982-ben védtem meg. Nem a rangkórság miatt kellett, hanem azért, mert vidéken lakó kisgyerekes apa voltam, s erre való hivatkozással kaptam a munkahelyemen kutatónapot. Aszódról jártam be dolgozni az OSZK-ba, a disszertációt is nagyrészt a vonaton írtam - természetesen kézzel, mert az még az írógépes korszak volt.


Az ELTE BTK a disszertációt ki is adta. Természetesen kijavítottam a szövegét, aztán elmentem egy hivatásos gépírónőhöz, aki az egyetem sokszorosítóüzemének dolgozott. Végül 200 példány készült belőle, papírfedéllel és ma már házilagosnak tűnő sokszorosítással. A terjedelem nem nagy (98 oldal), a 313 jegyzet mutatja viszont, hogy jókora munka volt benne. Nekem már csak egy megviselt példányom van:

Ezt követően készítettem el a Károlyi-szövegválogatást a Magvető Könyvkiadó Magyar Hírmondó című sorozata számára. A borítójára kellett egy kép, ezért összeültünk a könyv szerkesztőjével és műszaki szerkesztőjével, hogy döntsünk. Két variáció jött szóba. Az első kép a vizsolyi Biblia végén látható, egy angyalt ábrázol, egyik kezében könyvvel, másik kezében valamilyen fúvós hangszerrel (hasonlít a Sárospataki Református Kollégium címerére):

A másik kép a címlapon található történelmi magyar címer volt:

Meggyőztük a műszaki szerkesztőt, hogy legyen a magyar címer. 1984-et írtunk, a Kádár-rendszer ugyan rogyadozott és lazult, s a Magvető is sokat megengedhetett magának, ez azonban mégis kiütötte a biztosítékot az elvtársaknál. Ennek következtében a könyvhetinek tervezett kötetet váratlanul már áprilisban kidobták a könyvesboltokba, mindenféle előzetes híradás nélkül. (A fiatalabbak kedvéért: akkoriban volt egy Új könyvek című periodika, amely minden megjelenő kötetet előre ismertetett és beharangozott. Kivéve az enyémet.) Ez lett belőle:

A teljes szövege ma már fenn van az interneten:
http://mek.niif.hu/05200/05236/

Rebakucs konferenciák 3.

És eljött 1988 májusa. A konferencia Eresztvényben volt, Salgótarján mellett egy erdei szállodában. Előadást nem tartottam, de szép emlékeket őrzök róla. A tavaszi erdő... A kirándulás Felvidékre... Közben a buszban szólt a rádió, a politikában is rohamos változások indultak. A kollégák műkedvelő alapon előadják Balassi Szép magyar komédiáját, amiről készült egy ős-videó is.

Furcsa módon az 1989-es szegedi konferenciáról alig van emlékem. Az 1990-es Mátyás konferencia kimaradt, mert akkor külföldön voltunk. A továbbiakat nem is sorolom tovább részletesen, csak annyi, hogy 1992-ben Tatán volt az első konferencia az alapító, Klaniczay Tibor nélkül. A 90-es években aztán teljes nemzedékváltás zajlott le.

A téma zárásául álljon itt (Szentmártoni) Szabó Géza ma már klasszikusnak számító 1987-es fényképe az akkori Rebakucsról:

Első sor balról: Sántha Teréz, Klaniczay Tibor, Pajorin Klára, Kovács Zsuzsanna. Második sor: Mohácsi Ágnes, Uray Piroska, Papp Enikő, Komlovszki Tibor. Harmadik sor: Szabó András, Ács Pál, Pirnát Antal, Horváth Iván. Negyedik sor: Kőszeghy Péter, Orlovszky Géza, Stoll Béla. Negyedik sor: Jankovics József, Szabó Géza.

Jellegzetesek a gesztusok: Klaniczay kezében cigaretta (még erre az időre sem tette le) - nőkkel körülvéve áll az első sorban, Stoll Béla újságolvasással mutatja, hogy ő kívül áll az egészen, s mintha Pirnát Tóni poharában nem narancslé lenne. Papp Enikő (az osztály akkori adminisztrátora) egy olyan Dávid királyt ábrázoló zászlót tart a kezében, amelyet Szabó Géza csináltatott egy Balassi-kiállításra. Az Eötvös Collegium lépcsőjén állunk (Ménesi út 11-13.), ez egyben az Intézet épülete is. A háttérben a falon viharvert tábla hirdeti: "A Munka Vörös Zászló Érdemrendjével kitüntetett ELTE kiváló kollégiuma..." Ugyanitt ma szerintem valamilyen Új Magyarország fejlesztési terves tábla van.

Utóhangként még annyi, hogy az általam rendezett 2001-es nagykőrösi rebakucs-konferencia videóit folyamatosan töltöm föl a videotorium.hu honlapra.

Rebakucs konferenciák 2.

Ott voltam az 1983. május 12-14. között Szegeden tartott konferencián is, s egy szerencsés felfedezésről beszéltem. 1982-ben az akkori munkahelyemen, az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában megtaláltam és azonosítottam a vizsolyi Biblia nyomdai kéziratának két lapját. A tanulmány-változat szintén az Irodalomtörténeti Közleményekben jelent meg:
http://epa.oszk.hu/00000/00001/00332/pdf/itk_EPA00001_1983_05_523-527.pdf

1984 májusában Pápán volt "A magyar reneszánsz udvari kultúra" című konferencia, itt Mágocsy Gáspár és András udvaráról beszéltem. Az előadásomról van egy fekete-fehér fényképem:

A tanulmány az 1987-ben kiadott köteben jelent meg:

Emlékezetes tavasz volt, egyik esti összejövetelünkön a pápai Eszterházy-kastélyban hangosan szidtuk az akkori politikát, amiért az oroszok bojkottját követve Magyarország sem képviseltette magát a Los Angeles-i olimpián. Már senkit sem érdekelt, hogy ki hallja és esetleg jelenti.

1985-ben Pécsett és 1986-ban Szigetváron ott voltam, de nem adtam elő. 86-ban már a bogárhátú Volkswagennel mentem (róla majd külön írok), éppen be volt törve az orra, mert Gödöllőn, egy lejtős helyen lévő lámpánál visszagurult rá egy busz. A szigetvári Zrínyi-vacsora erősen megfeküdte a gyomromat, pedig eredeti recept alapján készült.

1987 májusában Debrecenben a Zrínyi albumról beszéltem. Ez volt a konferencia programja:

A Zrínyi-album hasonmás kiadása abban az esztendőben jelent meg az én kísérőtanulmányommal:

A konferencia ideje alatt az Aranybika Szállóban laktunk (reggelire töltött káposzta! - ősi magyar szokás szerint). Végig esett az eső, a bogárhátú a sok nedvességtől el sem akart indulni.
Készült egy fotó a konferencia kirándulásán (Álmosdon voltunk), bor mellett, (Szentmártoni) Szabó Gézával. A kezemben a cigaretta akkor még normális, egy év múlva sikerült végleg leszoknom:

 
(folytatása következik...)

Rebakucs konferenciák

Korábban már beszéltem az Irodalomtudományi Intézet Reneszánsz Osztályának és az egyetemek régi magyar irodalmi tanszékeinek 1970 óta tartó konferenciasorozatáról. Az Intézeten belül korábban Reneszánsz és Barokk Kutatócsoportnak hívták a Klaniczay Tibor által irányított részleget, innen a furcsa rövidített név: "Rebakucs", amely máig rajta ragadt a társaságon. (Ma már "Reneszánsz Osztály" a hivatalos neve.) Olyan ismert tagjai voltak akkor, mint Varjas Béla, Pirnát Antal, Stoll Béla, Komlovszki Tibor és a fiatal Horváth Iván.
Én 1973 őszén kezdtem meg az egyetemi tanulmányaimat az ELTE BTK-n mint magyar-latin szakos, s kezdettől fogva eljártam ezekre a konferenciákra. Annak idején évente kétszer volt még ilyen találkozó, májusban egy nagyobb, s októberben egy kisebb. 1973 őszén a debreceni KLTE Bölcsészettudományi Kara rendezte a kisebb konferenciát, a régi magyar irodalom professzora Bán Imre volt a vendéglátó. Készülő kandidátusi disszertációjának egy fejezetét előadta egy debreceni tanársegéd: Bitskey István. A résztvevők ellátogattak a Református Kollégiumba is. Kicsit furcsa volt, hisz oda jártam gimnáziumba, s néhány hónappal korábban még mint diák koptattam ott a lépcsőket.
1974. május 15. és 18. között volt a nagy konferencia Sárospatakon: "Szenci Molnár Albert és a magyar késő–reneszánsz. (Kollokvium Szenci Molnár Albert születése 400. évfordulója alkalmából)." Az esemény a várban, a Vöröstorony lovagtermében zajlott. Néhány fiatal is bemutatkozott az öregebbek között: Szőnyi György Endre, Vásárhelyi Judit, Imre Mihály, Téglásy Imre. Készült jó néhány fotó is az eseményről, nekem egy van a kezem ügyében, az előtérben Amedeo di Francesco (most a Nápolyi Egyetem professzora) látható, a háttérben én, hosszú hajjal:

A konferencia egyik csúcspontja a Debreceni Református Kollégium Kántusának hangversenye volt a sárospataki katolikus templomban, Berkesi Sándor vezényletével - velük énekeltem a hallgatóság soraiból én is, hiszen négy esztendeig voltam kórustag, s az egész akkori repertoárt kívülről fújtam.
 A következő esztendő mátrafüredi konferenciáján nem tudtam ott lenni (másfél hónap kórház után az kötött le, hogy ne veszítsek el egy tanévet), viszont ott voltam az 1976-os egri Balassi-konferencián és az 1977-es győri barokk-konferencián - ez utóbbi megváltoztatta az egész életemet.
1978 és 1981 között a családalapítás és a gyerekek foglaltak le, de visszatértem, s az 1982-es keszthelyi Rimay-konferenciára előadással jelentkeztem. Találtam egy képet, amely a konferencia szünetében készült:

Akkoriban mindannyian az Országos Széchényi Könyvtárban dolgoztunk: áll (Szentmártoni) Szabó Géza, ülnek balról: én, Németh S. Katalin, Pajorin Klára, (Szelestei) Nagy László, Bellágh Rózsa.


Nagy öröm volt számomra, hogy dicsérő szavakat kaptam az idős Bán Imrétől az előadásomra. A konferencia anyagát az Irodalomtörténeti Közlemények adta közre, a tanulmányomat lásd:
http://www.epa.hu/00000/00001/00329/pdf/itk_EPA00001_1982_05-06_645-649.pdf
(folytatása következik...)

Nagykőrösi konferencia, 2001.

Az MTA Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Kutató Csoportja és az egyetemek régi magyar irodalmi tanszékeinek éves konferenciáját  2001. május 31. és június 2. között a Károli Gáspár Református Egyetem, s azon belül e sorok írója rendezte meg. Ahogyan azt már a csurgói konferenciával kapcsolatban is írtam, 1970-ben indultak meg ezek a tudományos találkozók, a kezdeményező Klaniczay Tibor volt.
A konferencia helyszínének a nagykőrösi Tanítóképző Főiskolai Kart választottam. A kar épülete az egykori MSZMP pártház a város központjában. Nagyterme, amelyben egykor egészen másfajta összejövetelek zajlottak, kiválóan megfelelelt a mi céljainknak is. A meghívó így nézett ki:
https://docs.google.com/open?id=0ByWUyt0P0tv8aWZ2aEg3OUFTRDY5ZU50WldqbmpMQQ
Az előzetesen elképzeltekhez képest volt néhány változás, például az akkori rektor helyett Nagy István rektorhelyettes, a nagykőrösi kar dékánja (akkor még főigazgatónak hívták a tisztséget) nyitotta meg az első ülést. Az elhangzott előadások  túlnyomó többsége megjelent a kötetben, amelyet 2005-ben adott ki az Universitas Kiadó (lásd fent).
A vendéglátó karnak köszönhetően a teljes konferenciáról videófelvétel (VHS) készült, átraktam ezeket DVD-re, s feldarabolva folyamatosan feltöltöm a videotorium.hu honlapra. A fényképeket is gyűjtjük, ezeket is közzétesszük az Intézet honlapján..

Csurgói konferencia kötete

Decemberben jelent meg a L'Harmattan Kiadó és a Károli Gáspár Református Egyetem közös kiadásában a 2007-es csurgó konferencia kötete. A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Kutató Csoportja és az egyetemek régi magyar irodalmi tanszékei 1970 óta rendezik meg nagy országos (sőt nemzetközi) konferenciáikat, többnyire minden év májusának végén. 2001-ben és 2007-ben a KRE volt a rendező, a 2007-es konferencia programját eléred itt: https://docs.google.com/open?id=0ByWUyt0P0tv8VmZ0d1I3ZWFRdWFlYkJYMjNOcE1iQQ
vagy itt az Intézet honlapján a körlevelekkel is:
http://www.iti.mta.hu/korabbipr-2007.html


A konferenciák teljes listája fényképekkel szintén az Intézet honlapján látható: http://www.iti.mta.hu/Rebakucs_konf.html

2007-ben volt négyszáz esztendeje, hogy megjelent Szenci Molnár Albert zsoltárkönyve, innen a témaválasztás.

2012. február 15-én egy közös könyvbemutatón mutatták be a könyvet a "Károli Könyvek" többi megjelent kötetével együtt. Dávid István orgonaművész volt a bemutató, mondanivalóját a nagykőrösi tanítóképző hallgatói énekszóval illusztrálták. A rendezvény meghívója: https://docs.google.com/open?id=0ByWUyt0P0tv8eUg2czcwaGlUZ0d1T0pZYll2NFpTZw

Könyv Szenci Molnár Albertről

2011 augusztusának végén jelent meg "Bizontalan helyeken búdosunk." Szenci Molnár Albert a magyar és európai szellemi életben című könyvem Dunaszerdahelyen, a Lilium Aurum és a Selye János Egyetem Tanárképző Karának közös kiadásában. Tartalmazza mindazokat a tanulmányokat, amelyeket ebben a témakörben írtam. Ez azt jelenti, hogy vannak benne olyan fejezetek, amelyek már korábban is szerepeltek kötetben, leginkább arra a 100 oldalas bevezető tanulmányra vonatkozik ez, amelyet Molnár naplójának 2003-as kétnyelvű kritikai kiadásához írtam. Természetesen átdolgoztam, aktualizáltam, megváltoztattam a régi szövegeket, s lektorom, P. Vásárhelyi Judit is sokat segített ebben.

A könyv első hivatalos bemutatója Dunaszerdahelyen volt: http://www.animaportal.eu/index.php/2011/10/bizontalan-helyeken-budosunk/

December 9-én az író szülővárosában, Szencen, a városi könyvtárban volt a második könyvbemutató. Lásd:  http://www.szenc.sk/multesemenyek2011.html
Az itt készült fényképek: http://foto.szenc.sk/album/index.php/Szenc-varos/Szabo_A_konyvbemutato