2012. szeptember 30., vasárnap

"Téged Isten dícsérünk"

2006-ban, Bocskai István halálának négyszázadik évfordulóján jelent meg a Kálvin Kiadónál ez a népszerű életrajzom. Mivel gyorsan elfogyott, 2010-ben kijött egy második, javított kiadás is.  Nem hagytam fel a népszerű életrajzok írásával, a testvér-könyv 2012 októberében lát majd napvilágot, a téma kicsit más lesz.

A könyv első borítóján látható kép alkotója ismeretlen, a püspöki hivatal falát díszíti Debrecenben:







A második kiadás címlapja:





Tartalomjegyzéke:





A hátsó borító a fülszöveggel:


(Olvasd el a többi 41 bejegyzésemet is: http://szaboandras54.blogspot.hu/)

2012. szeptember 28., péntek

Egyházi könyvkultúra konferencia, Sárospatak

2003. október 1-3. között tartották Sárospatakon a Református Kollégiumban az egyházi könyvkultúráról szóló konferenciát. A szép őszi időben akkor fotóztam le a Bodrog partjáról a Vöröstornyot:







A konferencia műsorfüzete így nézett ki:


És itt az előadásom a műsorfüzet 18. lapján (később megjelent folyóiratban: Református Egyház LV (2003), 277-279. - illetve kötetben: SZABÓ András, Bizontalan helyeken búdosunk”. Szenci Molnár Albert a magyar és az európai szellemi életben, Dunaszerdahely – Komárom, Lilium Aurum – Selye János Egyetem Tanárképző Kar, 2011 (Monographiae Comaromienses, 4). 247 l.):




A következő kép a fogadáson készült a református Nagykönyvtárban, tőlem balra Heltai János, jobbra a számomra ismeretlen fotós után Viskolcz Noémi és Ferenc Postma:


Ugyancsak a fogadáson Bakó Dorottyával és Monok Istvánnal beszélgetek:


A következő felvétel szintén a Bodrog-parton készült, de a város felé fordulva:






A város Bodrog-partra vivő kapuja, fölötte a lekopott táblán lévő egykori feliratot csak leírásokból ismerjük (Felix civitas, in qua Verbum Dei praedicatur, et observatur illud - 1541):


A városkapu belülről:





A mai katolikus templom (1567 és 1671 között református):



 Makovecz-házak a város főutcáján:





Feleségemmel a vár kertjében:


(Tisztelt olvasó, nézd meg a régebbi bejegyzéseket is: http://szaboandras54.blogspot.hu/)

2012. szeptember 22., szombat

Pozsony, 1992 szeptember

1992 szeptemberében az MTA Irodalomtudományi Intézetének csereegyezményével Pozsonyba mentem kutatni, nem egyedül, hanem Jankovics József társaságában. Akárcsak korábban, most is a Szlovák Tudományos Akadémia vendégházában laktunk a Royova utcában (ulica Royova). Az építészetileg nem túl fantáziadús (azaz szocreál kocka-) épület a Prága felé vezető főútvonal fölött volt a hegyoldalban, kertes házak között.






Ilyen volt a szobám (az ágyon a régi fekete műanyag aktatáskám):





A városon belül közlekednünk is kellett, ezért bérletet vettem, amely mind a mai napig megvan:





A Szent Márton dóm:





Pálffy Miklós síremléke a dóm oldalában:


Egy belvárosi utca (akkor még lerobbant állapotban):





A klarissza templom melletti utca, a végében a vár látszik:





A szállásunk felől ilyen volt a kilátás az állami levéltár irányába, ahol többnyire dolgoztunk. A szemközti hegyen látható nagy fehér kocka az, ahol nem kényeztettek minket el, ugyanis sem angolul, sem németül, sem magyarul nem beszéltek (nem voltak hajlandók beszélni), kénytelen voltam összekaparni csekélyke szlovák tudásomat, hogy megértessem magam.





Még két kép egy rövid nagyszombati kirándulásról, ahol futólag a levéltárba is benéztem. Az első a Szent Miklós plébániatemplom, amelyben régen az esztergomi érsekek (köztük Pázmány Péter) prédikáltak:





Az utolsó kép az egyik nagyszombati zsinagógát ábrázolja (kettő volt), amely éppen katasztrofális állapotban várta a felújítást:


Pozsonyi tartózkodásunk idején volt az a nevezetese focimeccs (szeptember 17-én), amikor a szlovák kommandósok szétverték a Fradi szurkolótáborát. Szerencsére nem voltunk ott, csak a hírét hallottuk. A vonattal és busszal érkező kemény mag hangosan kiabálva és énekelve végigvonult a városon a stadionig. (Nem teszem le a nagyesküt, hogy nem voltak "miénk lesz az egész Felvidék"-típusú nóták is.) Mindezt egy olyan városban, ahol a helyi magyarok csak halkan mertek magyarul megszólalni - több évtized terror után (Szlovákiában szlovákul). A történteket ismerjük, lásd ezt a videót is:


2012. szeptember 14., péntek

Egy évfolyamtárs és kolléga halálára

A Facebook-on keresztül ma délután jutott el hozzám a hír, amely a csepeli Jedlik Ányos Gimnázium honlapján így jelent meg:

"Tegnap, 2012. szeptember 12-én - szerdán - este 23:15-kor a Honvéd Kórházban, rövid szenvedés után, gyógyíthatatlanul súlyos betegségben meghalt kollégánk, tanártársunk: a diákság által szeretett és embersége-tudása révén nagyra becsült Uray tanárnő, Piroska néni..." http://konyvtar-jedlik-bp21.gportal.hu/gindex.php?pg=35009943&pageno=1&postid=930679





Piroska 1953-ban született, a latin szakon öt éven keresztül az évfolyamtársam volt, együtt dolgoztunk a Szenci Molnár Albert Válogatott művei-nek fordítási munkáin (ezt már korábban is leírtam ebben a blogban). Aztán a nyolcvanas években az MTA Irodalomtudományi Intézetében a kollégám volt. Megrázott, amikor megpillantottam a fenti szöveget.

Újra elővettem Szabó Géza 1987-es fényképét a Rebakucsról:

 

Itt Sántha Teréz és Klaniczay Tibor között látható, a második sorban balról a második. Nincs már köztünk Klaniczay, elment Komlovszki Tibor, Pirnát Antal és Stoll Béla. Szerdán este ismét eggyel kevesebben lettünk.

Nyugodj békében, Piroska.

 

2012. szeptember 6., csütörtök

Ráday Könyvtár 1989-1991 (és tovább)

1989 elején búcsút intettem az ország első számú könyvtárának és legnagyobb kézirattárának. Az új munkahelyem a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteménye lett, s azon belül is a könyvtár. A Ráday utca 28-ba Pesterzsébetről többnyire a bogárhátú Volkswagennel jártam dolgozni. Ezzel a lépéssel visszatértem a családi hagyományhoz, s egyházi alkalmazott lettem.



Ez volt a dolgozószobám a kicsi kézirattárban, a földön látható a fekete műanyag táskám, amelyet később elloptak, az asztalon az elmaradhatatlan teásbögre. Számítógép akkor még nem volt, baloldalt lent ott áll a táskaírógép. A kéziratok gondozásán és katalogizálásán kívül mindent csináltam ami jött: sofőrködés a könyvtár régi kék Lada kombijával, ajándékba kapott hagyatékok szállítása (külföldről is), kép kísérése külföldi kiállításra, a régi magyar nyomtatványok felköltöztetése az akkor újonnan elkészült szekrényükbe, kiállításrendezés Budapesten és vidéken, idegenvezetés magyarul és németül stb.

A főnököm Benda Kálmán akadémikus (a Rádayban csak Marci bácsi) tudományos központtá tette az intézményt, sűrűn voltak előadások, könyvbemutatók, konferenciák, kiállítások, s egymást követték az Évkönyv kötetei, amelyeknek a szerkesztésében is segítettem. Gyakran mentem vele vidékre is, például 1990-ben a vizsolyi Biblia megjelenésének évfordulóján Nagykárolyba. (A Lada útközben természetesen elromlott.)

Marci bácsi a rendszerváltás után sorra kapta a kitüntetéseket, az alábbi két kép 1992. március 16-án készült, amikor azt ünnepeltük, hogy megkapta a Szent-Györgyi Albert-díjat.



A könyvtár olvasótermét rendeztük át a házi ünnepség megtartására. Itt éppen átnyújtok egy italt a kollégáim nevében, a könyvespolcnál Benda Kálmánné és Szathmári Judit áll, a hátam mögött Borvölgyi Györgyi.



Itt már az asztalnál ülünk, Marci bácsitól jobbra Orosz Anna, balra Borvölgyi Györgyi, én, Róka Erika és Németh Pál.

1992 elején a Dudith-levelezés harmadik kötetének munkálatain dolgozva a főállásom ismét az MTA Irodalomtudományi Intézete lett, azonban a Ráday Könyvtárban is maradtam még hosszú évekig részállásban. Mind a mai napig otthon érzem magam itt.