A hencidai református templomot 1885-ben egy fél kereszthajóval bővítették, ennek karzatán helyezték el az Angster-orgonát. A keletkezett két beszögellő sarokba valamikor ezután ültettek el egy-egy lucfenyőt, a falaktól 2-3 méter távolságra. A két fenyő csak nőtt és nőtt, az egyik a második világháborúban gránáttalálatot kapott és kicsit ferde lett. Az 1970-es évekre a nagyobbik már 27 méter magasra nyúlt a felújításra szoruló templom mellett:
Itt, a következő képen egy kicsit még nagyobbak. Mi volt velük a baj? Az, hogy a lucfenyő nem örök életű, egészségesen 60-80 évet bír ki, ezek pedig már jócskán túllépték ezt a kort, s azzal fenyegettek, hogy rádőlnek a templomra. Ezen túl még teleszórták tűlevéllel és törmelékkel a templom esőcsatornáját, amely aztán folytonosan áztatta a falakat a két sarokban. Mivel közelgett a teljes felújítás, apám 1978-ban meggyőzte a presbitériumot, hogy vágassák ki őket. Megvolt minden szükséges engedély, a hivatalos szakvélemény is a kivágást javasolta. Felvonultak a szakemberek, mert kerítést kellett bontani és villanyvezetékeket leszerelni a dőlő fa útjából, azonban a falu lakóinak egy csoportja megakadályozta a kivágást, s az indulatok meglehetősen elszabadultak.
Az emberek egy részének mindegy volt, hogy a templomnak ez nem jó, s a többség számára a két fa a falu jelképévé vált, amelyet a magukénak éreztek. Így 1978-ban a kivágás elmaradt.
Öt év múlva, 1983-ban az ellenzők is belátták, hogy ki kell vágni a fenyőket, különösen, mert az egyik láthatóan sérült és beteg volt. Újra nekifogtak, húsz ember húzta a fát kötéllel, hogy jó irányba dőljön, a Kossuth utca forgalmát is el kellett terelni. A kivágott fák darabolásakor kiderült, hogy az egészségesnek látszó fenyő is odvas volt már belül. A két fa tövét kis magasságban meghagyták, ezek azóta rég elkorhadtak. Ilyen lett a templom a felújítás után, most már a két fenyő nélkül:
Református lelkészek
1996-ban Dr. Bakó Elemér, egy Egyesült Államokban élő könyvtáros emléktáblát helyezett el a református templom előcsarnokában, a parókia felőli (déli) bejáratnál. Ezen feltüntették az itt szolgált ismert református lelkészek neveit. Nyilván lehetett volna még 1724 előttieket is találni egy kis levéltári kutatással, hiszen a falu a 16. századtól református volt. Apám az utolsó a sorban, 1950 és 1996 között volt Hencida lelkésze.
Szolgálatának mindennapjai, egy 1973-as temetés, éneklés a sírnál Holló László pocsaji lelkésszel.
S a szószéken szintén 1973-ban:
(Nézze/Nézd meg a többi feljegyzésemet is: szaboandras54.blogspot.com )
