2013. április 28., vasárnap

Biciklivel

Falun a kerékpár a legfontosabb közlekedési eszköz. Gyerekkoromban a nagymotorról és az autóról legfeljebb csak álmodozhattunk, ezért egy kicsit becsapós az alábbi kép:

Keletkezéséhez annyit, hogy 1958 júniusában Hencidán a pünkösdi konfirmációra érkezett fényképész felültetett a motorjára a templom oldalsó bejárata előtt. Nem értek a motorokhoz, de ez nyilván egy Csepel lehetett. Négy éves voltam, ünneplő öltözékben üldögélek és kopaszra nyírt fejjel, mint minden nyáron kiskoromban.

Biciklizni végül hatéves koromban tanultam meg, gyerekbiciklin természetesen, úgy, hogy apám fogta egy darabig hátulról az ülést. Radikális módszer volt egy lejtőn való legurítás, a Berettyó gátján volt egy lefelé vezető szelídebb földút. Természetesen rengetegszer elestem, amíg elsajátítottam az egyensúlyozást. Iskolatársaim közül mindenki megtanult biciklizni, ez hozzá tartozott az élethez.

Mire volt jó a bicikli:
Mehettem a nagyboltba, postára, községi könyvtárba. Bejártam a falut és környékét, elkerekeztem a Cserére és a Miklóssy-erdőbe. Ahogy nőttem, egyre messzebb merészkedtem: rendszeresen átmentem Szentpéterszegre nagymamáékhoz, meg alkalmanként Esztárba, Nagykerekibe. Egy idő után már a 14 kilométerre fekvő Berettyóujfaluba is kerékpárral jártam, főként a járási könyvtárba, könyvért. Gimnazista és egyetemista koromban még nagyobb expedíciókra vállalkoztam: földúton átverekedtem magam a konyári vasútállomásra, ahol biztos helyen leraktam a biciklit, majd vonattal beutaztam Debrecenbe. Később kánikulai reggeleken elbicikliztem Hajdúszoboszlóra (35 kilométer), ahol egész nap strandoltam, majd késő délután hulla fáradtan vissza Hencidára. Egy-egy ilyen út után több kiló őszibarackot is meg tudtam enni, nagyon jók termettek a kertünkben.


Kerestem biciklis képeket, de alig találtam, mert a fényképezésből hiányzott a mai spontaneitás. Az itt következő 43 évvel ezelőtt, 1970. május elsején készült, beállítottságát jelzi, hogy én és az öcsém  is ünneplőben vagyunk, amely nem volt alkalmas kerékpározásra. Mögöttünk a parókia felújítás előtti omladozó külső vakolata látszik.




Egy másik kép kicsit korábbi: Görlitzi német vendéglátóim, N-ék két fia a hatból viszont-látogatásra jött Hencidára (mögöttem állnak), a háttérben a két nővérem, öcsém meg úgy tesz, mintha ő tolná a biciklit. Ilyen esetekben ha utaztunk valahová, megérkeztünk valahonnan, vagy vendéget hoztunk és kísértünk ki, a kerékpár átlényegült bőrönd- és táska-szállítóvá. A buszmegálló több mint egy kilométerre volt, apámnak csak az utolsó években, a rendszerváltás után sikerült kiharcolnia, hogy a buszok feljöjjenek a falunak ebbe a végébe, a templomhoz. Itt éppen indulunk, hogy kikísérjük őket, apám viszi a bőröndjeiket.




Ma is van kerékpárom, de sajnos nem nagyon használom, Budapest és különösen a belváros még mindig kevésbé alkalmas az ilyesmire.

(Link a többi bejegyzéshez:  szaboandras54.blogspot..hu)

2013. április 7., vasárnap

Veszprémi évek

2001-ben indult el a Veszprémi Egyetemen (ma Pannon Egyetem) a magyar szak, Kovács Árpád vezetésével. A vállalkozásban én is részt vettem mint másod- és  félállású - régi magyar irodalmat és régi világirodalmat tanítottam 2004 júniusáig. Akkoriban még lehetett két magyarországi egyetemen oktatni, így lett pár évre második munkahelyem és otthonom Veszprém. Többnyire autóval mentem (másfél óra oda, ugyanannyi vissza), de néha vonattal vagy busszal utaztam, különösen télen. Két tanévet az A épületben húztunk le, ez látható az első képen:


Itteni szobám ajtaján még csak ideiglenes kiírás volt olvasható, ezt hallgatóim így dekorálták ki:


Aztán felköltöztünk a várba, ebbe a reprezentatív épületbe:


A tanszék bejárata az első emeleten 2004-ben (búcsúzóul fényképeztem le).


Ugyanaz az előtér a továbbvezető lépcsőről:


S az egykori szobám a második emeleten (most már profi névkiírással):


Mivel egy darabig a feleségem is tanított Veszprémben, s az egyetem megkívánta, hogy ne csak egy nap legyünk ott, szükségessé vált valamilyen szállás. Ez volt a "Tudósotthon"-nak nevezett épület, amelyben egy zuhanyzós szobát kaptunk (közös WC és konyha a folyosón). Volt olyan szemeszter, amikor heti két éjszakát is itt töltöttünk. A ház az ötvenes években épült, ez látszik a külső képén is:


Szobánkat igyekeztünk otthonosan berendezni, saját képekkel, textíliákkal és bútorokkal:


Egyetlen kis íróasztalunk volt, a szék előtte saját, az ajtó mögött szintén saját kis konyhaasztallal:


Sok szép emléket őrzök Veszprémből, a felvételik (utána strandolás Almádiban), a kezdés és építkezés izgalma, amelyet itt is átéltem. Az első végzős magyaros évfolyam meghívott a bankettjére 2006-ban, nagy örömmel mentem vissza. Számos itteni tanítványommal ma is kapcsolatban vagyok a Facebook-on keresztül.

(Link a többi feljegyzésemhez: http://szaboandras54.blogspot.hu)