A fenti fotót Asszonyi Eszter készítette, aki végigfotózta a találkozót, az ő engedélyével közlöm. A jobb szélen Dienes Dénes professzor, a sárospataki református gyűjtemények igazgatója, aki moderálta a beszélgetést, mellette Enghy Sándor professzor, a sárospataki teológia rektora, középen éppen figyelmeztetően felemeli a kezét Tóth Máté Miklós író, a bal szélen én ülök, karomon az előző nap kapott zöld szalaggal, amely az eseményen való regisztrációmat igazolta. Nagyon jó hangulatban beszélgettünk, a közönség is hozzászólt.
A helyszín a kassai Thália Színház Márai Stúdiója volt (innentől az én fényképeim jönnek):
S íme a színpad, még üresen:
A reflektorfény jótékonyan eltakarta a tisztes egyszerűséget, nem is láttuk a közönséget a fényétől, s ez egyfajta meghittséget teremtett. Csak a hozzászólásoknál kapcsolták át normál világításra.
Az egész esemény honlapja az alábbi linken található, a teljes programmal:
http://kassaert.tirek.hu/
Itt látható egy mozgóképes beszámoló a második napról, június 15-ről:
http://www.tirek.hu/hir/mutat/35871/
S egy fényképgaléria, benne a beszélgetés egy másik pillanatával:
http://www.tirek.hu/galeria/mutat/14118/?hir=35867
Mivel már június 14-én megérkeztem Kassára, egy belvárosi panzió padlásszobájában adtak szállást. Ilyen volt a kilátás az ablakomból:
Nem sokat aludtam, mert hangoskodó (szlovákul ordibáló) éjszakai mulatozók járták a belváros utcáit, s hajnalban pedig felébresztett a napsütés.
Legutóbb 1986-1987-ben töltöttem hosszabb időt a városban, akkor a városi levéltárban dolgoztam kétszer három hetet. Most is megnéztem az épületet a Kovács utcában:
Ugyanebben az utcában nagy örömmel láttam Tinódi Sebestyén 19. századi emléktábláját, annak idején az 1980-as években egy kétnyelvű tábla volt a házon, s ezt a régit valószínűleg bevakolták:
Összességében rengeteget változott a város. Jele sem volt a kelet-szlovákiai szegénységnek, állítólag jobban áll, mint Miskolc és Debrecen. Viszont a magyar nemzetiség szinte teljesen eltűnt, felolvadt a szlovák tömegben. Annak idején, a rendszerváltás előtt néhány évvel még az üzletek és vendéglátóhelyek felében beszéltek magyarul, napjainkban pedig már a fogadáson felszolgáló kisasszonyoktól is szlovákul kellett kérni a vörösbort.
Nem hagyhatom szó nélkül azt sem, hogy nagyon hiányzik a Miskolc-Kassa közötti autópálya, a 3-as főút bizonyos szakaszai borzasztó állapotúak, s a magyar hatóságok útjavítás helyett szokás szerint kiraknak egy sebességkorlátozó táblát. Hatalmas kamionforgalom zúdul át az út menti falvakon, ráadásul ez egyben a leggyorsabb út Pozsony és Kassa között (M1 - M0 - M3), pótolva a nem létező szlovák déli autópályát.
De, hogy visszatérjünk a szebb dolgokhoz, szerepelt a debreceni Kántus is, amelyben egykor én is énekeltem:
Kodály Felszállott a Páva-előadásukat fel is vettem filmre, de sajnos az itthoni netről nem tudom feltölteni, mert túl nagy. Talán az egyetemről...
(Link a többi bejegyzéshez: szaboandras54.blogspot.hu)
