Apai nagyapám

Nagyapám, Szabó Károly 1899. szeptember 18-án született Vedresábrányban. Gyerekkori családi képüket korábban már bemutattam. A Debreceni Református Kollégium Tanítóképezdéjében szerezte a végzettségét, majd az első világháború vége felé behívták katonának. Az olasz fronton harcolt, ahol egy gáztámadás következtében maradandó tüdősérülést szerzett.

A háborút követően is katonáskodott egy darabig, ez a kép még 1921-ben is egyenruhában ábrázolja:

Itt már civilben:

A kép hátlapján beszámol nővérének Mátészalkáról az eljegyzéséről apai nagyanyámmal, Debreczeni Irmával:

Férfias bajusszal egy mátészalkai fényképész kamerája előtt:

Az eljegyzésről készült értesítő cédula:

Az esküvő 1923. április 2-án volt új állomáshelyén Hodászon, ahol a két tanítói állás közül egyiket foglalta el. Esküvői kép nem maradt róluk, feltehetően akkor tűnt el, amikor nagymamám őrizetlenül maradt kecskeméti lakását a második világháború végén teljesen kifosztották.
Itt már ugrottunk néhány évet, 1926 körül járunk. Nagyapám kopaszra nyírva, mellette nagymamám, középen apám (egyetlen gyerek maradt, Dezső nevű kisöccse 13 hónaposan meghalt), Tőrös Etelka dédanyám és Szabó Elek, nagyapám bátyja (foglalkozása szerint koronaőr).

Ritkuló hajjal és még mindig bajusszal.

A hodászi tanítói lakás, amely annyiban különbözött a parasztházaktól, hogy a konyhája és egyik szobája padlós volt. A két felvétel a hatvanas években készült.

Nagyapámat 1929-ben Hódmezővásárhelyre helyezték (az egykori tanítói lakásban  ma iskola-múzeum van). Ekkor már küzdött a betegséggel, mindennel megpróbálkozott, többek között a vegetárius étkezéssel is, de a beteg tüdején semmi sem segített. 1933. december 23-án halt meg, s karácsony másodnapján temették. Ez volt a sírja a vásárhelyi református temetőben.

A kép hátoldalának felirata, nagymamám küldte sógornőjének, Szabó Idának.

(Link a többi bejegyzéshez: szaboandras54.blogspot.hu)

Nyári szünet után

Forró és munkás nyár volt az idei. A sűrű vizsgaidőszak végén, június 29-én volt a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának évzáró ünnepsége, amelyen apám, Dr. Szabó Andor átvette vas-diplomáját, mivel hatvanöt évvel ezelőtt, 1948-ban végzett, mint református lelkész.

Ezután kezdődött az igazi munka: egy tanulmánykötet összeállítása, beleértve a névmutatót is, amellyel még augusztusban a tenger mellett is küzdöttem.

Július közepén egy hetet töltöttünk Berekfürdőn, az ottani gyógyvíz erejében bízva:

Aztán augusztus első felében egy hetet nyaraltunk Horvátországban, Krk szigetén. Ez volt az a ház, ahol apartmant béreltünk:

Kicsi hálószobánkban az ágy fölé hívő katolikus háziasszonyunk egy Mária-képet rakott:

 A tengerpart egy helyen még homokos is volt, a kristálytiszta vízben alattunk halrajok úszkáltak:

 Bár kerültük a legforróbb órákat, a végére azért kicsit lebarnultunk:

Volt még másfél nap Balaton egy középiskolás osztálytársam házában, illetve egynapos nagycsaládi találkozó (ezekről fényképem nincs).

Augusztus végén már a református egyház konferenciáján, a Doktorok Kollégiumán tartottunk előadást Debrecenben (két nap). Itt a résztvevők egy része látható:

A Debrecenben elmondott előadást egész nyáron írtam, s még szeptember elején is dolgoztam a tanulmány befejezésén.

Aztán kezdődtek Komáromban az első vizsgák (pót- és felvételi-), s lassan beindult az élet a pesti munkahelyemen is. Folytatása következik!

 (Link a többi bejegyzéshez: szaboandras54.blogspot.com)