Apai nagymamám

Nagymamám, Debreczeni Irma (1902-1987) édesapja Debreczeni Károly édesanyja Megyeri Irma volt, 1896-ban kötöttek házasságot. A Megyeri család Nagyszalontáról származott, s rokonságban állt Arany János családjával. Megyeri Sándor ükapámnak megvan a keresztlevele, keresztszülei  Arany Mihály és felesége voltak. Dédszüleim először Mátészalkán éltek, majd a fiuknál Hódmezővásárhely mellett illetve Hajdúhadházon. Nagymamám fiatalkori képeiből megmaradt néhány, ez 1920-as:

Ez meg 1922-es, esküvői képük nagyapámmal (ahogyan írtam is) nem maradt:

Hárman voltak testvérek: Károly tanító lett, Mariska postamesternő, nagymamám férje haláláig nem volt állásban:

Debreczeni Mariska Nagyváradon élt, Fogas Viktor nevű román férjével, akit én már nem ismertem. Az 1960-as években nagymamámmal együtt gyakran vendégeskedtünk Váradon nála.

Ez a csoportkép 1940. szeptember 8-án készült egy Hódmezővásárhely melletti tanyán, ahol nagymamám bátyja tanító volt. Két oldalt az öregek, id. Debreczeni Károly és Megyeri Irma, középen ifj. Debreczeni Károly és felesége Szepesi Margit, előttük gyerekként egyetlen lányuk, apám unokatestvére, Debreczeni Margit, az álló alakot apám nem tudta azonosítani.

Ezen a képen már özvegyasszony az 1930-as években, férje halála után Kecskeméten vállalt állást, a Faragó Béla Országos Tanítói és Tanári Árvaház élelmezési vezetője lett.

Ez meg egy igazolványkép ugyanabból a korszakból:

Az árvaházzal csinálta végig a háborús éveket, de néhány év múlva rokkantsági nyugdíjjal ott kellett hagynia az állását. 1950-től apámmal és anyámmal (majd velünk, gyerekekkel) együtt élt Hencidán. Itt a nővéreimmel van még a születésem előtt, 1954 áprilisában:

A következő képen, 1961-ben már négyen vagyunk vele:

1965-ben pedig öten (öcsémnek láthatóan nem tetszik a fotózás, nekem meg a kinőtt nadrágom jelzi fényes anyagi helyzetünket). Nagymamám rengeteget dolgozott a nagy házban és kertben, sokat köszönhetünk neki:

S még néhány kép a Debreczeni-rokonságról. Debreczeni Margit, apám unokatestvére Debrecenben élt férjével, Gergely Lajossal:

Nagymamám bátyjának és feleségének sírköve a debreceni temetőben:

Debreczeni Mariska Mária lányának (a családon belül Náncsinak neveztük) fiatalkori képe, haláláig Nagyváradon élt.

Öregkori fénykép nagymamámról, legidősebb unokahúgom, aki első éveiben szintén Hencidán nevelkedett, elnevezte Mamókának:

És az urnája a hencidai református templomban a búcsúztatásán. Először Hódmezővásárhelyre került a férje sírjába, majd a szüleim mindkettőjük hamvait felhozatták Farkasrétre.

(Link a többi bejegyzéshez: szaboandras54.blogspot.hu)