Német-magyar konferencia Pécsett, 1991

Az MTA Irodalomtudományi Intézet Reneszánsz-kutató Csoportja és a wolfenbütteli Herzog August Bibliothek Reneszánsz-kutató Munkaközössége 1991. június 10. és 13. között tartotta ötödik közös konferenciáját a DAB pécsi székházában, Antike Rezeption und nationale Identität in der Renaissance insbesondere in Deutschland und in Ungarn címmel. Annak idején még javában élt az a megállapodás, amely alapján kétévente tartottunk közös tudományos üléseket, felváltva Magyarországon és Wolfenbüttelben. Én ekkor nem adtam elő, de mivel május végén jöttem haza a két hónapos wolfenbütteli kutatóútról, passzív részvevőként ott voltam a konferencián.
Ez év július 12-én Németh S. Katalin tette fel az alábbi 5 fényképet a Facebook-oldalára (https://www.facebook.com/photo.php?fbid=599473293420862&set=a.599472846754240.1073741832.100000745913350&type=1&theater). Azért is ismétlem meg őket, mert némelyiken én is látható vagyok, még fekete szakállal

Klaniczay Tibor a siklósi vár fokán, ide kirándultunk:

Borkóstolás egy villányi pincében, balról jobbra: Klaniczay Tibor, Havas László, Dirk Schümer újságíró a Frankfurter Allgemeine Zeitungtól, Péter Katalin, Friedrich Niewöhner, Borzsák István, én, Németh S. Katalin, P. Vásárhelyi Judit, Petneki Áron.

 Egy másik felvétel a pincéből, itt hátul Klaus Uhlig is látszik.

 Megint a siklósi várban: Klaniczay, Bodo Guthmüller, Petneki Áron (háttal), Török Gyöngyi és én (fényképezőgéppel a kezemben):

Vacsora Villányban: Petneki, Németh S., Niewöhner, Schümer, Uhlig, Borzsák, Klaniczay:

Innentől rajta van az is a képeken, aki a korábbi felvételeket készítette: Visóczki Márta, az Intézet akkori gazdasági vezetője, ezen a képen a siklósi vár előtt bal szélen:

Török Gyöngyi és Klaniczay Tibor a siklósi várkápolna kapujában, jobbra egy kőbe vésett Perényi-címer. Klaniczay mozdulata már a fájdalmakról, a betegségről árulkodik.

 Németh S. Katalin, P. Vásárhelyi Judit és Borzsák István a siklósi várfalon.

Bodo Guthmüller, Péter Katalin, Petneki Áron és Visóczki Márta a borpincében:

 Borzsák István és Márta ugyanott:

És még néhány felvétel a vacsoráról, az elsőn

 

 A desszert láthatólag Gundel-palacsinta volt:

A konferenciáról beszámoló olvasható itt: http://epa.oszk.hu/00000/00001/00364/pdf/itk_EPA00001_1991_03_345-346.pdf

A konferencia anyaga könyv formájában is megjelent a Balassi Kiadónál 1993-ban.

(Link a többi bejegyzéshez: szaboandras54.blogspot.hu)

Vedresábrány 2.

Korábban írtam már a vedresábrányi református templomról, ahol apai dédapám lelkészként működött. Nemrég megkeresett Emődi Tamás építész-műveszettörténész, aki az épület kutatását és felújítását vezeti, hogy nincs-e több régi felvételem a templomról és a faluról. Sajnos nem tudtam neki segíteni, de elküldött néhány fényképet, amelyet az ő engedélyével közzéteszek. Tehát itt következik először az "ilyen volt":

Átlagos falusi templomnak látszott.

Így nézett ki a belseje a felújítás előtt:

A következő fényképet apám készítette 1992-ben:

S ezek után lássuk, milyen lett! Az átépítések alól előbukkantak egy Árpád-kori templom nyomai, most vasárnap már ünnepélyesen át is adják, elkészült. (Ezek már ismét Emődi Tamás felvételei.)

(Link a többi bejegyzéshez: /szaboandras54.blogspot.hu)

Neolatin Konferencia, Szeged

November 7. és 9. között zajlott a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán az I. Neolatin konferencia. Íme a program első lapja:

Csak ez első két napon tudtam ott lenni, de így is érdekes volt. Itt még előadás előtt hallgatjuk Kasza Péter elnökünk szavait.

Aztán a József Attila festmény alatt én beszélek.

A vitában elhangzott kérdésre válaszolok.

S végül egy kép a közönségről:

Köszönet a fotósoknak, akik végigkísérték a rendezvényt. Rengeteg kép van a Facebook-on is.

(Link a többi bejegyzéshez: szaboandras54.blogspot.hu)

Apai nagymamám

Nagymamám, Debreczeni Irma (1902-1987) édesapja Debreczeni Károly édesanyja Megyeri Irma volt, 1896-ban kötöttek házasságot. A Megyeri család Nagyszalontáról származott, s rokonságban állt Arany János családjával. Megyeri Sándor ükapámnak megvan a keresztlevele, keresztszülei  Arany Mihály és felesége voltak. Dédszüleim először Mátészalkán éltek, majd a fiuknál Hódmezővásárhely mellett illetve Hajdúhadházon. Nagymamám fiatalkori képeiből megmaradt néhány, ez 1920-as:

Ez meg 1922-es, esküvői képük nagyapámmal (ahogyan írtam is) nem maradt:

Hárman voltak testvérek: Károly tanító lett, Mariska postamesternő, nagymamám férje haláláig nem volt állásban:

Debreczeni Mariska Nagyváradon élt, Fogas Viktor nevű román férjével, akit én már nem ismertem. Az 1960-as években nagymamámmal együtt gyakran vendégeskedtünk Váradon nála.

Ez a csoportkép 1940. szeptember 8-án készült egy Hódmezővásárhely melletti tanyán, ahol nagymamám bátyja tanító volt. Két oldalt az öregek, id. Debreczeni Károly és Megyeri Irma, középen ifj. Debreczeni Károly és felesége Szepesi Margit, előttük gyerekként egyetlen lányuk, apám unokatestvére, Debreczeni Margit, az álló alakot apám nem tudta azonosítani.

Ezen a képen már özvegyasszony az 1930-as években, férje halála után Kecskeméten vállalt állást, a Faragó Béla Országos Tanítói és Tanári Árvaház élelmezési vezetője lett.

Ez meg egy igazolványkép ugyanabból a korszakból:

Az árvaházzal csinálta végig a háborús éveket, de néhány év múlva rokkantsági nyugdíjjal ott kellett hagynia az állását. 1950-től apámmal és anyámmal (majd velünk, gyerekekkel) együtt élt Hencidán. Itt a nővéreimmel van még a születésem előtt, 1954 áprilisában:

A következő képen, 1961-ben már négyen vagyunk vele:

1965-ben pedig öten (öcsémnek láthatóan nem tetszik a fotózás, nekem meg a kinőtt nadrágom jelzi fényes anyagi helyzetünket). Nagymamám rengeteget dolgozott a nagy házban és kertben, sokat köszönhetünk neki:

S még néhány kép a Debreczeni-rokonságról. Debreczeni Margit, apám unokatestvére Debrecenben élt férjével, Gergely Lajossal:

Nagymamám bátyjának és feleségének sírköve a debreceni temetőben:

Debreczeni Mariska Mária lányának (a családon belül Náncsinak neveztük) fiatalkori képe, haláláig Nagyváradon élt.

Öregkori fénykép nagymamámról, legidősebb unokahúgom, aki első éveiben szintén Hencidán nevelkedett, elnevezte Mamókának:

És az urnája a hencidai református templomban a búcsúztatásán. Először Hódmezővásárhelyre került a férje sírjába, majd a szüleim mindkettőjük hamvait felhozatták Farkasrétre.

(Link a többi bejegyzéshez: szaboandras54.blogspot.hu)

Apai nagyapám

Nagyapám, Szabó Károly 1899. szeptember 18-án született Vedresábrányban. Gyerekkori családi képüket korábban már bemutattam. A Debreceni Református Kollégium Tanítóképezdéjében szerezte a végzettségét, majd az első világháború vége felé behívták katonának. Az olasz fronton harcolt, ahol egy gáztámadás következtében maradandó tüdősérülést szerzett.

A háborút követően is katonáskodott egy darabig, ez a kép még 1921-ben is egyenruhában ábrázolja:

Itt már civilben:

A kép hátlapján beszámol nővérének Mátészalkáról az eljegyzéséről apai nagyanyámmal, Debreczeni Irmával:

Férfias bajusszal egy mátészalkai fényképész kamerája előtt:

Az eljegyzésről készült értesítő cédula:

Az esküvő 1923. április 2-án volt új állomáshelyén Hodászon, ahol a két tanítói állás közül egyiket foglalta el. Esküvői kép nem maradt róluk, feltehetően akkor tűnt el, amikor nagymamám őrizetlenül maradt kecskeméti lakását a második világháború végén teljesen kifosztották.
Itt már ugrottunk néhány évet, 1926 körül járunk. Nagyapám kopaszra nyírva, mellette nagymamám, középen apám (egyetlen gyerek maradt, Dezső nevű kisöccse 13 hónaposan meghalt), Tőrös Etelka dédanyám és Szabó Elek, nagyapám bátyja (foglalkozása szerint koronaőr).

Ritkuló hajjal és még mindig bajusszal.

A hodászi tanítói lakás, amely annyiban különbözött a parasztházaktól, hogy a konyhája és egyik szobája padlós volt. A két felvétel a hatvanas években készült.

Nagyapámat 1929-ben Hódmezővásárhelyre helyezték (az egykori tanítói lakásban  ma iskola-múzeum van). Ekkor már küzdött a betegséggel, mindennel megpróbálkozott, többek között a vegetárius étkezéssel is, de a beteg tüdején semmi sem segített. 1933. december 23-án halt meg, s karácsony másodnapján temették. Ez volt a sírja a vásárhelyi református temetőben.

A kép hátoldalának felirata, nagymamám küldte sógornőjének, Szabó Idának.

(Link a többi bejegyzéshez: szaboandras54.blogspot.hu)