Kántus-film, 1970

A Kántusról szóló korábbi bejegyzésemben már beharangoztam, hogy kölcsönkérem Szentmártoni Szabó Géza  8 milliméteres amatőr filmjét az 1970 márciusi budapesti kiszállásról és digitalizáltatom. Néhány nappal ezelőtt Géza a kezembe nyomta a filmtekercset, s sikerült találnom egy céget is, amelyik gyorsan átrakta digitális formába.
Nagyon rövid az egész: néhány kocka a vonatútról, aztán pedig a társaság a gellérthegyi szállásról gyalog elindul lefelé az Erzsébet-híd felé. Hangja sajnos nincs... Persze én magam is látható vagyok rajta, de annak, aki ismeri a szereplőket, érdemes kockánként és lassan végignézni.

Megdöbbentően fiatalok voltunk...

(Nézd/Nézze meg a régebbi bejegyzéseket is: szaboandras54.blogspot.hu)

2006/2. - Bocskai-konferenciák

2006-ban volt Bocskai István halálának 400. évfordulója. A Kálvin Kiadónál megjelent népszerű életrajz megírásához én magam is beleástam magam a témába, amit kikutattam, azt igyekeztem az évfordulós konferenciákon előadni és publikálni. Az első konferenciát Miskolcon rendezték, ide másoltam a meghívóját:

A konferencia anyaga nyomtatásban is megjelent, s olvasható az alábbi linken:


http://www.uni-miskolc.hu/~philos/public2008f2.html


Augusztus 22-én a Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiuma (DC) évi rendes konferenciáján Debrecenben tartottam plenáris előadást, a program ezen a linken látható:

http://www.regi.reformatus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=14413&catid=125:archivum-hirek&Itemid=341

Ez volt az a helyzet, amikor egyszerre két konferencián is részt vettem és előadtam, mert ugyanakkor volt a Hungarológiai Konferencia Debrecenben. (Ingáztam a Nagyerdő és a Kollégium között.)

Ugyanott néhány hét múlva az egyetem tartott Bocskai-konferenciát, ennek meghívóját ide másoltam:

A Debreceni Egyetem Történelmi Intézete és a

Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat Bocskai Munkabizottsága

tisztelettel meghívja

2006. szeptember 14–15-én

a

"A Bocskai felkelés mérlege: a bécsi és a zsitvatoroki béke"

című konferenciára

A konferencia társszervezője az Ady Endre Akadémia

A rendezvény támogatói: A Debreceni Egyetem, a DE Bölcsészettudományi Kara, a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottsága, a Habsburg Történeti Intézet, a Kölcsey Ferenc Megyei Közművelődési Intézet

A konferencia helyszíne: Debreceni Egyetem, Főépület, III. emelet,

Szabó István terem (XII.)

A konferencia programja

2006. szeptember 14.: 10,00

Levezető elnök: Barta János (Debrecen)

Köszöntők:

Gyula Ferencné, a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat Bocskai Munkabizottságának elnöke

Kósa Lajos, Debrecen polgármestere

            Nagy János, a Debreceni Egyetem rektora

Elődások:

1. Péter Katalin (Budapest): A vallásügy a bécsi békében.
2. Jozef Baďurik (Pozsony, Bratislava): Az első cseh és az első magyar Habsburgokkal szembeni ellenállás (Kiindulópontok a komparációhoz).

11,00 A "Kolozsvártól Kassáig" című fotókiállítás megnyitója a Főépület III. emeleti kerengőjén. A kiállítást megnyitja: Orosz István akadémikus

Ebédszünet: 12,00-14,00

Délutáni szekció:

14,00 Szekcióvezető: Sipos Gábor (Kolozsvár, Cluj)

3. Gyulai Éva (Miskolc): Bocskai címer-reprezentációja.
4. Rokay Péter (Újvidék, Novi Sad): Bocskai és bosnyák korona.
5. Balogh Judit (Miskolc): Székely nemesi karrier-lehetőségek Bocskai korában.
6. Kónya Péter (Eperjes, Prešov): Bocatius János a Bocskai-párti kassai főbíró.

Szünet

15,15 Szekcióvezető: Papp Klára (Debrecen)

7. Oborni Teréz (Budapest–Pécs): A szuverenitás korlátai: Bocskai erdélyi állama.
8. Kiss András (Kolozsvár, Cluj): Bocskai egy éve a kolozsvári források tükrében.
9. Jeney-Tóth Annamária (Debrecen): A városok és Bocskai fejedelem udvartartása
10. Dáné Veronka (Kolozsvár, Cluj): Bocskaiak Erdélyben. Törvénytelen liber-bárók?
11. Horn Ildikó (Budapest): A bécsi béke hatása: az erdélyi elit változásai 1606-1608.

Szünet

16,10 Szekcióvezető: Bitskey István (Debrecen)

12. Orosz István (Debrecen): Kontinuitás és betelepedés a hajdúvárosokban.
13. Nyakas Miklós (Hajdúböszörmény): Bocskai adományainak érvényessége, különös tekintettel a hajdú adományokra.
14. Gebei Sándor (Eger): Hajdú kiváltságolás – kozák kiváltságolás.

Vita

2006. szeptember 15.

9,00 Szekcióvezető: Kónya Péter (Eperjes, Prešov)

15. Bitskey István (Debrecen): A Bocskai-Apológia előtörténete.
16. Sipos Gábor (Kolozsvár, Cluj): Bocskai István a magyar református egyháztörténet-írásban.
17. Szabó András (Budapest): "Miskolci Csulyak István két emlékbeszéde Bocskairól."
18. Szabadi István (Debrecen): Református egyházkormányzat a bécsi béke után.

Szünet

10,20 Szekcióvezető: Czigány István (Budapest)

19. R. Várkonyi Ágnes (Budapest): A Bocskai felkelés nemzetközi háttere.
20. Barta János (Debrecen): A Habsburgok és a bécsi béke.
21. Papp Klára (Debrecen): Magyar rendi vélemények változása a békekötés folyamatában.
22. Bársony István (Debrecen): A bécsi béke és megújításai.
23. Varga J. János (Budapest): Bocskai István felkelése és a török magyarországi politikája.

Vita

Ebédszünet 12-14

Délutáni szekció

14,00 Szekcióvezető: Orosz István (Debrecen)

24. Zachar József (Budapest–Eger): A Habsburg–Oszmán hosszú háború: a hadüzenettől a békekötésig.
25. Papp Sándor (Budapest–Szeged): A zsitvatoroki béke.
26. G. Etényi Nóra (Budapest): A zsitvatoroki béke a korabeli propagandában.
27. Czigány István (Budapest): A törökellenes védelmi rendszer újjászervezése a zsitvatoroki béke után.

Vita, a konferencia zárása.

Gyorsan kijött a konferenciakötet is, benne a tanulmányommal.:

Miskolci Csulyak István két emlékbeszéde Bocskairól = „Frigy és békesség legyen…” - A bécsi és a zsitvatoroki béke, szerkesztette Papp Klára és Jeney-Tóth Annamária, Debrecen, 2006 (A Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója VIII), 191-203. - A könyv a következő esztendőben németül is megjelent.


Szövegemet rövidítve abba az Irodalomtörténet-számba is elküldtem, amely a 70 éves Kovács Sándor Ivánt köszöntötte. (Tanárom volt és földim, de erről már írtam.) - Irodalomtörténet, Új folyam XXXVII (2006), 536-542.

 És végül volt egy rövid Bocskai-konferencia Kismarján is, amelyet a felújított református templom átadásakor tartottak. 2004-ben, a felújítás kezdetén kiderült, hogy az 1805-ben emelt templomon belül ott vannak a korábbi, földrengésben megrongálódott templom alapfalai, sőt középen a Bocskai család kriptája is. Szabadi István felvételén ez jól látható:

A felújítás motorja Szabó János akkori kismarjai lelkész volt (nem rokonom), aki itt a 2006 szeptember 23-án tartott ünnepségen beszél:

A felújított kripta lejárata:

Szimbolikus koporsók a kriptában:

A templom csonka tornya:

1805-ös építési tábla:

A templombelső az ünnepség után:

El kell mondanom, hogy a hallgatóság soraiban ott ült esztári és kismarjai rokonaival Kovács Sándor Iván is, akkor beszéltem vele utoljára betegsége elhatalmasodása előtt.

A kastélydomb a falu határában, a hagyomány szerint itt állt a Bocskai-kastély:

Fából készült Bocskai-szobor a kastélydombon:

És egy hagyományos, régebbi a faluban:

A helyi sajtó így számolt be az eseményről:

http://www.haon.hu/cikk/felavattak-a-kismarjai-bocskai-kriptat/cn/haon-news-ed01-20060923-060256 

Egyébként gyönyörű idő volt, néhány nappal korábban, szeptember 17-én került nyilvánosságra az őszödi beszéd, s ma is emlékszem arra a puskaporos hangulatra, amely az országban eluralkodott. Hazafelé a kocsiban az Illés-együttest hallgattam, többek között ezt:

http://www.youtube.com/watch?v=0ArMpGeWtWA

Meg ezt:

http://www.youtube.com/watch?v=zXOyGKqsW2I

És persze ezt:

http://www.youtube.com/watch?v=3hf-8S8WXe0 

S mivel a szülőföldemen voltam, visszaúton rövid kitérőt tettem Hencida felé. Megállni nem volt időm, csak lassan végiggurultam a falun.

(Link a többi bejegyzéshez: szaboandras54.blogspot.hu)

2006/1. - Kolozsvár

2006 meglehetősen sűrű esztendő volt, tele munkával és konferenciákkal. Előjegyzési naptáram és a fényképek segítségével megpróbálom felidézni belőle a legemlékezetesebb pillanatokat.
Először is az évi rendes régi magyar irodalmi konferenciát, amelynek helyszíne Kolozsvár volt május 24. és 27. között. Íme a programfüzet borítója:

A konferencia egyik ülésén elnököltem is, ahogyan az már megszokottá vált. Az előadásom eléggé jól sikerült, sokan hozzá is szóltak, a nagydoktorimnak egy olyan fejezetét dolgoztam át, amely a 2003-as nyomtatott változatból kimaradt. Itt egy oldal a programból, amelyen az én előadásom  is látható:

A konferenciáról, a kirándulásról és a búcsúvacsoráról  készült fényképek megtekinthetők az Irodalomtudományi Intézet honlapján: http://www.iti.mta.hu/Kolozsvar_2006_Rebakucs_fotok.html 

Ugyanitt letölthető az előadásokból készített tanulmánykötet is: http://www.iti.mta.hu/Emlekezet-kotet.pdf

Én inkább most a magánjellegű képek egy részét mutatnám meg.

Szállásunk a főtéren, a Szent Mihály templom háta mögött lévő Melody Hotelben volt (régebbi nevén Központi Szálloda). Kocsival utaztunk, de parkolni nem lehetett itt, azért a teológia udvarán

hagytuk a szürke Peugeot 206-ost. Ablakunkból a tetőre és a szálloda neonbetűire lehetett látni:

A Farkas utcai református templom egy távolabbi és egy közelebbi felvételen:

 

A templom belseje:

Tótfalusi (Misztótfalusi) Kis Miklós halotti kártája bekeretezve a templom falán.

A gyulafehérvári püspöki palota (az egykori erdélyi fejedelmi palota) kapujában a kiránduláson:

Egy farönkön pihenjük ki a kirándulás fáradalmait:

Pápai Páriz Ferenc emléktáblája a nagyenyedi parókia falán:

A nagyenyedi református templom:

Áprily Lajos emléktáblája a nagyenyedi  kollégium udvarán:

 A nagyenyedi kollégium és a templom a tanárok utcájából fényképezve:

És az egykori tanárok utcája:

(Link a többi bejegyzéshez:, nézd/nézze meg azokat is: szaboandras54.blogspot.hu)

Biciklivel

Falun a kerékpár a legfontosabb közlekedési eszköz. Gyerekkoromban a nagymotorról és az autóról legfeljebb csak álmodozhattunk, ezért egy kicsit becsapós az alábbi kép:

Keletkezéséhez annyit, hogy 1958 júniusában Hencidán a pünkösdi konfirmációra érkezett fényképész felültetett a motorjára a templom oldalsó bejárata előtt. Nem értek a motorokhoz, de ez nyilván egy Csepel lehetett. Négy éves voltam, ünneplő öltözékben üldögélek és kopaszra nyírt fejjel, mint minden nyáron kiskoromban.

Biciklizni végül hatéves koromban tanultam meg, gyerekbiciklin természetesen, úgy, hogy apám fogta egy darabig hátulról az ülést. Radikális módszer volt egy lejtőn való legurítás, a Berettyó gátján volt egy lefelé vezető szelídebb földút. Természetesen rengetegszer elestem, amíg elsajátítottam az egyensúlyozást. Iskolatársaim közül mindenki megtanult biciklizni, ez hozzá tartozott az élethez.

Mire volt jó a bicikli:
Mehettem a nagyboltba, postára, községi könyvtárba. Bejártam a falut és környékét, elkerekeztem a Cserére és a Miklóssy-erdőbe. Ahogy nőttem, egyre messzebb merészkedtem: rendszeresen átmentem Szentpéterszegre nagymamáékhoz, meg alkalmanként Esztárba, Nagykerekibe. Egy idő után már a 14 kilométerre fekvő Berettyóujfaluba is kerékpárral jártam, főként a járási könyvtárba, könyvért. Gimnazista és egyetemista koromban még nagyobb expedíciókra vállalkoztam: földúton átverekedtem magam a konyári vasútállomásra, ahol biztos helyen leraktam a biciklit, majd vonattal beutaztam Debrecenbe. Később kánikulai reggeleken elbicikliztem Hajdúszoboszlóra (35 kilométer), ahol egész nap strandoltam, majd késő délután hulla fáradtan vissza Hencidára. Egy-egy ilyen út után több kiló őszibarackot is meg tudtam enni, nagyon jók termettek a kertünkben.


Kerestem biciklis képeket, de alig találtam, mert a fényképezésből hiányzott a mai spontaneitás. Az itt következő 43 évvel ezelőtt, 1970. május elsején készült, beállítottságát jelzi, hogy én és az öcsém  is ünneplőben vagyunk, amely nem volt alkalmas kerékpározásra. Mögöttünk a parókia felújítás előtti omladozó külső vakolata látszik.

Egy másik kép kicsit korábbi: Görlitzi német vendéglátóim, N-ék két fia a hatból viszont-látogatásra jött Hencidára (mögöttem állnak), a háttérben a két nővérem, öcsém meg úgy tesz, mintha ő tolná a biciklit. Ilyen esetekben ha utaztunk valahová, megérkeztünk valahonnan, vagy vendéget hoztunk és kísértünk ki, a kerékpár átlényegült bőrönd- és táska-szállítóvá. A buszmegálló több mint egy kilométerre volt, apámnak csak az utolsó években, a rendszerváltás után sikerült kiharcolnia, hogy a buszok feljöjjenek a falunak ebbe a végébe, a templomhoz. Itt éppen indulunk, hogy kikísérjük őket, apám viszi a bőröndjeiket.

Ma is van kerékpárom, de sajnos nem nagyon használom, Budapest és különösen a belváros még mindig kevésbé alkalmas az ilyesmire.

(Link a többi bejegyzéshez:  szaboandras54.blogspot..hu)

Veszprémi évek

2001-ben indult el a Veszprémi Egyetemen (ma Pannon Egyetem) a magyar szak, Kovács Árpád vezetésével. A vállalkozásban én is részt vettem mint másod- és  félállású - régi magyar irodalmat és régi világirodalmat tanítottam 2004 júniusáig. Akkoriban még lehetett két magyarországi egyetemen oktatni, így lett pár évre második munkahelyem és otthonom Veszprém. Többnyire autóval mentem (másfél óra oda, ugyanannyi vissza), de néha vonattal vagy busszal utaztam, különösen télen. Két tanévet az A épületben húztunk le, ez látható az első képen:

Itteni szobám ajtaján még csak ideiglenes kiírás volt olvasható, ezt hallgatóim így dekorálták ki:

Aztán felköltöztünk a várba, ebbe a reprezentatív épületbe:

A tanszék bejárata az első emeleten 2004-ben (búcsúzóul fényképeztem le).

Ugyanaz az előtér a továbbvezető lépcsőről:

S az egykori szobám a második emeleten (most már profi névkiírással):

Mivel egy darabig a feleségem is tanított Veszprémben, s az egyetem megkívánta, hogy ne csak egy nap legyünk ott, szükségessé vált valamilyen szállás. Ez volt a "Tudósotthon"-nak nevezett épület, amelyben egy zuhanyzós szobát kaptunk (közös WC és konyha a folyosón). Volt olyan szemeszter, amikor heti két éjszakát is itt töltöttünk. A ház az ötvenes években épült, ez látszik a külső képén is:

Szobánkat igyekeztünk otthonosan berendezni, saját képekkel, textíliákkal és bútorokkal:

Egyetlen kis íróasztalunk volt, a szék előtte saját, az ajtó mögött szintén saját kis konyhaasztallal:

Sok szép emléket őrzök Veszprémből, a felvételik (utána strandolás Almádiban), a kezdés és építkezés izgalma, amelyet itt is átéltem. Az első végzős magyaros évfolyam meghívott a bankettjére 2006-ban, nagy örömmel mentem vissza. Számos itteni tanítványommal ma is kapcsolatban vagyok a Facebook-on keresztül.

(Link a többi feljegyzésemhez: http://szaboandras54.blogspot.hu)

Óvoda és általános iskola

A hencidai óvodával nem volt konfliktusmentes a viszonyom. Szüleim napközisként képzelték el az ott tartózkodásomat, én viszont akkor már nem tudtam délután aludni, amit az óvónénik nem nagyon toleráltak. Rémületes emlékeim vannak az óvoda konyhájáról is: én képtelen voltam (és vagyok) megenni a főtt paprikát (kivéve, ha nagyon apróra van vágva), így a lecsó és a töltött paprika szóba sem jöhetett - ezek az ételek azonban az ottani menü alapfogásai közé tartoztak. Szóval ültem a lecsó előtt és forgott a gyomrom, az óvónénik, ahelyett hogy tudomásul vették volna ezt a dolgot, rá akartak kényszeríteni, s azt mondták, hogy addig nem állhatok fel az asztaltól, amíg meg nem eszem. Ennek következtében még másfél óra múlva is ott ültem a kihűlt lecsó előtt... (a szocialista pedagógia nagyobb dicsőségére...) Végül a szüleim beleegyeztek, hogy csak délelőtt legyek az óvodában.

Az alábbi kép valamikor 1959-1960 táján készült az óvodai csoportról, a többségük eggyel felettem járt aztán az általános iskolában, mert én ún. évvesztes voltam. Ez azt jelentette, hogy pl. az 1954. szeptember 1. után születettek (köztük én a szeptember 30-al) csak az 1955 első nyolc hónapjában születettekkel együtt lehettek első osztályosok. Sok értelme nem volt a dolognak, mert már ötéves koromban megtanultam olvasni. Én lentről a harmadik sorban balról a második gyerek vagyok, kicsit felemelem a fejemet:

 A következő felvétel már egy általános iskolai évnyitón készült, feltehetően elsőben, azaz 1961 szeptemberében. Középen vagyok látható, rövid nadrágban, fehér zoknival. Az első osztályt szerencsésen végigunatkoztam, egyedül az volt fárasztó, hogy a tanító néni kedvéért szótagolva kellett olvasnom, pedig valójában már folyékonyan ment és egész könyveket faltam be:

 Kis ugrás 1967-be, a következő egy hatodikos osztálykép. Nincs rajta az osztályfőnökünk, a bal szélen látható felnőttnek látszó hölgy valójában egy túlkoros osztálytárs. Nem tudom mi lett velük, senkivel sincs kapcsolatom közülük. Nem tette könnyűvé a helyzetemet, hogy én voltam az egyetlen értelmiségi származék (lelkész apámmal és tanítónő anyámmal), s időm egyre nagyobb részét vette el az olvasás, miközben ők már a szüleiknek segítettek a mezőgazdasági munkákban.
A második sorban balról a második vagyok, kopaszra nyírt fejjel:

A nyolcadik osztályt Kecskeméten végeztem egy ma már nem létező iskolában. Az kép a Zója (ma Szent Imre) utcai Általános Iskola végzős osztályát ábrázolja 1969. június 7-én, piros űttörőnyakkendőben, ahogyan azt az iskola és a párttag osztályfőnökünk megkívánta. Nagyon kiborult, amikor anyám megmondta neki, hogy a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában akarom folytatni - rontottam a statisztikáját. Kecskemét apám ötlete volt, ő azt szerette volna, hogy a pesti teológiát végezzem majd el a gimnázium után, én azonban másként döntöttem. Ebben a tanévben mutált a hangom, énekelni nem tudtam, s gyerekkori szopránból bariton lett.
Lentről a második sorban jobbról a második vagyok, a látszat ellenére a mögöttem álló lány (Bobvos Klára) nem hajtotta a vállamra fejét (sajnos):

(Link a többi blogbejegyzéshez: http://szaboandras54.blogspot.com)

Nagyapa

Anyai nagyapám, Fekete Gusztáv 1893. január 18-án született Nyírmeggyesen. A Debreceni Református Főgimnáziumban érettségizett 1912-ben, majd ugyanott teológus lett. Az alábbi három kép az egyetemi indexéből való:

Családja hétszilvafás nemes volt, még megvannak a 18. századból a nemesség-igazolási papírjaik, Nyírmeggyesen és a közeli Gebén (ma Nyírkáta) éltek. Apja, Fekete István, iparos volt, három fia közül Gusztáv volt a középső. Anyja (dédanyám), Kiss Eszter Gebéről származott, róla van egy időskori fényképem:

Esküvői kép nagyanyámmal, Bartha Borbálával:

Egy fiatalkori portréfénykép:

A névjegye, első munkahelyének megnevezésével:

Hárman:

Lelkészi palástban, Bibliával a kézben. (A bal kezén a kesztyű valószínűleg a psoriasist takarja.)

Bihari református lelkészek között (a balszélen) Derecskén az 1920-as években:

1933-ban már Szentpéterszegen a református templom előtt - haláláig a falu lelkésze volt. A képen látható négy éves kislány az anyám, Fekete Edit.

A péterszegi parókia kertjében 1940-ben:

Az utolsó, 1944-es fénykép nagyapámról (mellette a nagymamám). 1945 után azt mondta, hogy amíg az oroszok ki nem mennek, nem vágatja le a szakállát - túl optimista volt:

1949-ben egy vasárnapi prédikáció közben lett rosszul, infarktust kapott, s nem tudták megmenteni. Temetéséről készült az alábbi két komor hangulatú kép:

Sírköve a szentpéterszegi temetőben, ide temettük 1989-ben a feleségét és 1992-ben nagynénémet, Fekete Borbála festőművészt is (http://www.feketeborbala.hu/).

(Nézze/Nézd meg a többi feljegyzésemet is: szaboandras54.blogspot.com)