ELTE BTK 1973-1978/II.

Talán feltűnt az előző részben, hogy nem voltam katona. "Békében alkalmatlan, háborúban szakszolgálat" - szólt a verdikt. Megvolt a maga egészségügyi oka. Míg a velem egykorú fiúk elvonultak tizenegy hónapra Hódmezővásárhelyre, én rögtön az érettségi évében elkezdhettem az egyetemi tanulmányaimat. Annyi maradt, hogy a lányokkal együtt honvédelmi oktatáson és kispuskás lövészeten kellett részt vennem, ezeket szombaton tartották. Sok értelme nem volt, klasszikus és már sokak által elsütött poén az, amit akkor halálos komolyan adtak elő nekünk: mit kell tennünk, ha atomvillanást látunk... Utoljára akkor hallottam a magyar néphadseregről, amikor egy kiélezett történelmi pillanatban - már kétgyerekes apaként - egyszer csak behívót kaptam tőlük. Jól megijesztettek, de aztán kiderült, hogy a hozzám hasonlókat csak arra használták volna, hogy taxival járjuk Budapestet és környékét, s kézbesítsük a valódi behívókat a tartalékosoknak.

Kezdetben nem voltak túlságosan fényesek az egyetemi eredményeim, negyedéves lettem, mire összeszedtem magam. Ebből a szebb időszakból mutatok egy lapot az indexemből, itt majdnem minden fontosabb tanárom jelen van:

Nincs itt Kovács Sándor Iván (http://www.facebook.com/pages/Kov%C3%A1cs-S%C3%A1ndor-Iv%C3%A1n-KSI-Irodalomt%C3%B6rt%C3%A9n%C3%A9sz/156682037681459 ), aki akkor nemrég került Szegedről Budapestre, s a régi magyar irodalmi szemináriumot tartotta. Duzzadt az energiától, s minket elsősöket valósággal lerohant. Akkoriban Szenci Molnár Albert volt a nagy témája (készült az 1974-es négyszázadik születési évfordulóra), s nekem mint latin szakosnak rögtön kiadta a naplóját, mint szemináriumi dolgozati témát. Az egész életemet meghatározó lépés volt. KSI (mert mindenki így hívta), ráadásul a földim is, a Hencidával szomszédos Esztár szülötte, mégsem lettem igazi, közeli tanítványa, mert úgy éreztem, hogy azokat a feladatokat, amelyeket rám akar bízni, nem tudom végrehajtani. Ennek ellenére neki köszönhetem, hogy a régi magyar irodalmat választottam.

Ifjabb Horváth János volt a latin tanszék vezetője (http://hu.wikipedia.org/wiki/Horv%C3%A1th_J%C3%A1nos_%28filol%C3%B3gus%29 ), különösen emlékezetes maradt számomra a Carmina Burana-ról szóló speckolja. 1976-ban már súlyos beteg volt, ezért nem ő írta alá az indexben a fenti tárgyakat. Tudtuk, hogy milyen állapotban van, s általános felháborodást keltett, amikor egy diákparlamenten X. Y. (még a kezdőbetűt sem!) párttag diáktársunk nekirontott, hogy nem eléggé marxista.

Adamik Tamás adjunktus (http://hu.wikipedia.org/wiki/Adamik_Tam%C3%A1s ) és Bollók János tanársegéd (http://nol.hu/archivum/archiv-32955 ) álltak hozzánk legközelebb életkorban a latin szakon, mindkettejük óráit nagyon megszerettem, különösen elfogulatlan és magas szintű szakmaiságuk, emberségük miatt.

Itt van még az indexlapon Tolnai Gábor (http://hu.wikipedia.org/wiki/Tolnai_G%C3%A1bor_%28irodalomt%C3%B6rt%C3%A9n%C3%A9sz%29 ), aki a Régi Magyar Irodalmi Tanszék vezetője volt, s tartott egy eléggé népes speciális kollégiumot, ahová én Szenci Molnár Albert miatt keveredtem el. Külön történet az ott készült könyvé, amelyre majd még visszatérek. A róla terjengő egyetemi legendákat én nem tartottam megalapozottnak, csak egy reszkető kezű öregembernek láttam, aki valahol elrontotta az életét. Engem erősen korlátozott módon támogatott, hozzá írtam a szakdolgozatomat és a kisdoktori disszertációt, de az szóba sem kerülhetett, hogy benn maradjak a tanszéken.

Mezey László (http://ujember.katolikus.hu/Archivum/2004.04.25/0601.html ) az Eötvös Kollégiumban tartott középkori írás- és művelődéstörténeti órákat. Több latin szakossal együtt én is jártam hozzá, van olyan, aki mindmáig az általa alapított kutatócsoport tagja, de vannak számosan más intézményekben is. Az egykori tanítványok közül legtöbben már akadémiai doktori címmel is rendelkezünk. Senkit sem hagyott elveszni: neki köszönhetem a legtöbbet, a pályámat. Egy évvel a diploma után beajánlott az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárába, így a tudomány közelében maradhattam a Kádár-rendszerben is.

Dán Róbert (http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ ) speciális kollégiumára először Szabó Géza talált rá. Hebraistaként a Középkori Egyetemes Történeti Tanszéken dolgozott, de a kutatási témája ekkor már főként az erdélyi antitrinitarizmus és szombatosság volt. Előfordult, hogy csak mi ketten jártunk hozzá Gézával, annál többet tanultunk kedvenc századunkról, a tizenhatodikról.

(Folytatása következik...)