A mi időnkben így nézett ki:
A Ménesi út 11-13. alatti épületen, amely a Gellért-hegy oldalában áll, mind a mai napig az Irodalomtudományi Intézettel osztozik a Kollégium, az első emeleten található az Eötvös Könyvtár, amely eredetileg a Kollégiumé volt, aztán az Intézeté lett, de a kollégisták is használhatják. A hetvenes években este tízig volt nyitva, s mivel bemehettünk a raktárba, nagyon jól tudtuk használni a tanuláshoz.
A fiúk (szembe állva a bejárattal) az épület bal, a lányok a jobb oldalán laktak, s volt még a csak lányok által lakott B épület, amely később Bibó István Szakkollégium néven vált híressé. Mai kollégistáknak már nehéz elképzelni, hogy szintenként csak mosdók és WC-k voltak, a zuhanyzó a pincében állt rendelkezésre, s felváltva használta a két nem.
Sűrűn látogattuk a tornatermet, fociztunk és kosaraztunk. Focizni tavasztól őszig szabadban is tudtunk, délutánonként átmászva egy lyukas kerítésen bejutottunk Kaffka Margit (ma Szent Margit) gimnázium sportpályájára, ahonnan egyszer sem zavartak el minket.
A kollégium igyekezett különórákról gondoskodni a lakóinak, Mezey László középkor-óráit már említettem, de jártam intenzív nyelvtanfolyamokra is, amelyek a pincében kialakított nyelvi laborokban zajlottak. Francia nyelvvel kezdtem, de 1975 tavaszán másfél hónapra kiestem, s már nem tudtam utolérni egykori csoportomat, így német nyelvvel folytattam.
Másodéven, 1974 szeptemberében kerültem egy szobába Szabó Gézával, akit már Debrecenből ismertem, ettől kezdve végig szobatársak maradtunk. 1976 júniusában készítette ezt a felvételt, abban a tanévben lakott velünk együtt T. T., aki még a képen (középen) látható. A helyszín a szokásos, a Kollégium lépcsője:
Minden nyáron ki kellett költöznünk a Kollégiumból, s szeptemberben újra vissza. Mivel a könyveink száma rohamosan szaporodott (szorgalmas látogatói voltunk az antikváriumoknak), ez egyre nagyobb logisztikai feladatot jelentett. Szüleimnek autója nem volt, a 240 kilométeres távolságot csak postacsomagokkal hidalhattam át, s cipekedtem a Fehérvári úti postahivatal és a Ménesi út között.
Könyvet (Ady verseit) tartok a kezemben a következő 1977-es képen, ezt szintén Szabó Géza csinálta a szobánkban egy este. Hátam mögött a repedéseket Géza történelmi térképe próbálta eltakarni - kevés sikerrel:
Az 1970-es években a Kollégium Diákbizottságát (és annak titkárát) a diákság választotta meg. Ez mindenféle bonyodalmakhoz vezetett. Egy zűrös időszak után elindultunk a választáson, s heves választási küzdelem után Szabó Géza lett a titkár, én pedig a bizottság egyik tagja. Egyik vállalt feladatom az volt, hogy filmeket hoztam a Hűvösvölgyi úti Filmintézetből a kollégiumi filmklub vetítéseihez. Még fontosabb tisztem volt a földszinti tanácsteremben rendezett bulikon a büfé biztosítása; kocsmárosként is beváltam, de én voltam a szállító és az üres üvegek visszaváltója is. Szép emlékek fűződnek ezekhez a bulikhoz.
Végül nem maradtam a végzésig kollégista, mert 1977/1978 fordulóján megnősültem és kiköltöztem, így a szokásos ballagás is kimaradt. Az épülethez azonban hű voltam, mert hosszú évekig a munkahelyem is volt a másik itt "lakó" intézmény, az Irodalomtudományi Intézet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése