Tátrai kirándulás, 1977 január

1977 januárjában egy ELTE BTK-s és Eötvös Kollégiumi csoporttal kirándulni indultunk a Tátrába. Vonattal utaztunk Poprádig, onnan pedig elektricskával, a tátrai villamosvasúttal fel a hegyre. Senki sem hozott sífelszerelést (szerintem nem is tudott közülünk senki síelni), csak egyszerű turistaként megnéztük a téli Tátrát. A képeken látszik, hogy mindenki a normál téli ruhájában volt, én a kabátom kapucniját használtam sapka helyett. A fenti képen mellettem világos kabátban Rigó András guggol, aki a Kollégium német nyelvtanára volt, engem is tanított.

Ez és a következő kép is akkor készült, amikor lanovkával felmentünk a Lomnici csúcsra.  Szerencsénk volt, mert odafenn szép tiszta időt fogtunk ki. Csak hát nagyon erősen sütött a nap, s nekem nem volt napszemüvegem, ezért hunyorgok a következő képen. Sajnos, a kilátást viszont elfogta az alacsonyabban fekvő felhőréteg.

A következő képet most nemrég küldte nekem Bilkei Irén, aki tőlem jobbra látható, fehér sapkában. Lányom, amikor meglátta a felvételt, rácsodálkozott a trapéznadrágomra, ami akkor teljesen normális viseletnek számított.

Nagyokat fáztunk, s igyekeztünk magunkat felmelegíteni, a villamosvasút egyik állomásán például forralt bort ittunk. Egyik este Poprádon egy hosszabb kimaradás után tértünk haza a szállásunkra, ami egy fizetővendég-szoba volt. A háziak már aludtak, mi meg fiúk kinn dideregtünk a ház előtt, legalább -20 fok volt. Hógolyóval dobáltuk a szobánk ablakát, mert volt aki otthon maradt közülünk, de jó sokára sikerült csak bejutni a kellemesen fűtött házba, teljesen összefagytunk. Emlékszem még egy Csorba-tói szálloda éttermére is.
Szép élmény volt, a Tátrát még épen lehetett látni, legközelebb akkor jártam már ott (néhány éve egy nyáron), miután a hegyoldal fenyőfáit 2004-ben letarolta egy szörnyű vihar.