Az írógéptől a számítógépig

Kezdetben volt az írógép. Sohasem tudtam egyenesen belefogalmazni, mindig csodáltam az írókról szóló filmeken azokat, akik ezt meg tudták tenni. Tehát kézírással írtam, s ezt tettem át aztán írógépre. Tanulmányok írásakor nehézkes volt a lábjegyzetek gyártása, különösen, ha javítottam, s megváltozott a számozás. Volt több írógépünk is, a legrégebbi egy Remington táskagép az 1920-as évekből, amelyet még apám vett használtan fiatalkorában. Kb. ilyen volt:

Az 1980-as évek közepén megjelentek az első személyi számítógépek. Leginkább játszani lehetett velük, de már szövegszerkesztésre is használhatók voltak. Intézeti kollégáim (Horváth Iván, Kőszeghy Péter) gyorsan váltottak, egy idő után én is követtem őket. Ha a Commodore 64-hez hozzákapcsoltunk egy Robotron típusú, keletnémet gyártású elektromos írógépet, akkor már nyomtatónk is volt. A papírlapokat egyenként kellett adagolni az írógépbe, de működött. Pontosan nem emlékszem már, hogy mikor (1988 táján), megvettem ezt az összeállítást. Van egy fényképem, amint ülök előtte a lakótelepi lakásunkban:

Volt a billentyűzetet is tartalmazó gép, a képernyő, meg a lemezmeghajtó, nagy hajlékony lemezekkel (ott vannak a képen a bal kezem mellett). Persze amint meglett, először rávetettem magam a játékokra, emlékezetes volt a River Raid című repülős és hajós lövöldözős időtöltés, amelyet Németországban meg is próbáltak betiltani. Lásd: http://de.wikipedia.org/wiki/River_Raid
A szövegszerkesztés eléggé körülményes volt, nem lehetett nagy fájlokat csinálni, maximum 11-12 oldal fért bele egybe. Éppen akkor írtam a kandidátusi disszertációmat, amelyet mérete miatt összefűzött fájlokból kellett összeállítanom.


Eléggé sokáig megmaradt nálam a Commodore, pedig 1988 őszén a Széchényi Könyvtárban dolgoztam már PC-n is, de nem tetszett az az első Word, mert billentyűparancsokat kellett bemagolni hozzá. Már mindenki PC-t használt, amikor rászántam magam a váltásra, s a 186-os, 286-os gépeket kihagyva vettünk egy 386-ost. Ez látható a következő képen, ugyanazon a helyen, ahol korábban a Commodore csücsült:

Mint látható, nyomtató és hangszórók is csatlakoztak már az összeállításhoz. Külön problémát jelentett az adatok átmentése a Commodore lemezeiről (winchestere nem volt). Volt erre módszer, egy spéci kábellel és programmal át lehetett folyatni a fájlokat. Mivel sokáig vártam Kőszeghy Péter csak nagy nehezen tudta már előásni és kölcsönadni ezeket a segédeszközöket. Az átmentés részben sikerült, megmaradt a Dudith-levelezés, amelyen akkortájt dolgoztam, viszont a kandidátusi disszertáció eredeti digitális formájával nem boldogultam. A Commodore-ról átmentett fájlaim azóta is megtalálhatók az éppen aktuális gépünkön.

Utóhangként még annyi, hogy az internetnek akkor még nyoma sem volt, az első emailt 1997-ben írtam.