Az aktuális események miatt az alábbiakkal egészíteném ki a "Könyvek Károlyi Gáspárról" című szövegemet, amelyben a harminc évvel ezelőtti kisdoktorimról is írok:
Igaz - hogy a késő Kádár kor elitje könnyen és gyorsan szerzett egy dr.-t a neve elé. Ez volt a kor gyakorlata.
Ugyanakkor nem igaz - hogy minden kisdoktori vagy kandidátusi értekezés értéktelen, tudományos eredmények nélküli lett volna. Ez bizony elfogult általánosítás.
Mivel az egyetemi és tudományos életben sem volt valódi rendszerváltás, nagyon sok ember érdeke (minden politikai oldalon), hogy ne vegyék elő a kisdoktorikat, annál is inkább, mert az egyetemek ezeket átminősíthették PhD fokozattá, s ezt a saját embereiknél meg is tették. Más történelmi példát láttam a volt NDK-ban: ott bizony 1990 (a "Wende") után kisöpörték a felsőoktatást, mutatóba maradt csak néhány olyan professzor, aki az előző rendszerben is ezt a posztot töltötte be. Helyettük jöttek a nyugatnémetek, osztrákok, svájciak.
Én több mint egy évet vártam a védésre az ELTÉ-n, nyomtatásban 98 oldalas dolgozatom 313 (háromszáztizenhárom) lábjegyzetet tartalmaz. Tanáraimtól és a tudós elődöktől megtanultam a tudományos munka technikáját, és ezt a számítógép előtti korszakban is alkalmazni tudtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése