Szegeden akkor nagy régi magyaros boom volt. Egymás után jelentek meg az Adattár-sorozat kötetei, de ez a munka külföldre (nyugatra) készült, a Bibliotheca dissidentium sorozat számára. Mivel akkor az Országos Széchényi Könyvtárban dolgoztam, mindent végigolvastam és felhajtottam, még kéziratos források is előkerültek. A tanulságokat egy nagy tanulmányban írtam meg az Irodalomtörténeti Közlemények számára, kétség kívül életem legjobbjai közé tartozik ez a cikk:
Egri Lukács "megtérése". Az antitrinitarizmus Északkelet-Magyarországon 1565-1574, Irodalomtörténeti Közlemények LXXXVIII (1984), 543-557. – http://epa.oszk.hu/00000/00001/00338/pdf/itk00001_1984_05-06_543-557.pdf
A német bio-bibliográfia végül csak 1990-ben jött ki a sajtó alól egy vegyes, több Egrihez hasonló kis szerzőt tartalmazó kötetben.
Az OSZK segédkönyvtárában figyeltem fel a hamburgi Állami és Egyetemi Könyvtár kéziratkatalógusára, amelyben többek között magyar vonatkozású levelezéseket is leírnak. Egy bázeli teológiaprofesszorhoz, Johann Jakob Grynaeushoz írott magyarországiaktól származó levelek ezek az 1580-as és 1590-es évekből - Hamburgban a 18. századi másolatuk van meg. Felvillanyozott a dolog: írtam nekik és küldtek másolatot (microfish formájában), s még hosszan leveleztem velük, mert a sorvégek nem látszottak a felvételeken. Megint csak Szegedről kaptam biztatást, az akkor még régi magyar irodalommal foglalkozó Herner János karolta fel a projektet.
Közben kiderült: a levelek eredetijei megvannak Bázelben, ezért 1985-ben beadtam egy szabályos ösztöndíjkérelmet. Akkor még mindent az állam igyekezett kontrollálni: annak rendje és módja szerint vissza is utasították a dolgot 1986-ban. (Máskor elmesélem, miért.) Mivel Klaniczay Tibor tudott az ügyről, felajánlotta nekem, hogy intézményközi cserével, az állami kontrollt kikerülve kijuttat Svájcba. Így mentem ki 1987 őszén egy hónapra kutatni Zürichbe és Bázelbe.
Repülővel utaztam és lázas betegen indultam el, kinti szállásomat emigráns magyarok, az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem vezető személyiségei intézték. Eljutottam Kovács Andor legendás bázeli könyvraktárába is, s válogathattam a Szabadegyetem kiadványai között. Óvatosan tettem csak, mert az előző években még sok értelmiségit kipakoltattak a határon, s elvették a könyveket. Az otthoni politikai rendszer rogyadozását és végét ugyanakkor már határozottan éreztem. Kovács Andor kivitt Bázel szélére, hogy megmutassa, milyen egy európai határ. Állt az utca végén egy oszlop, egyik oldalára Svájc, másik oldalára Franciaország volt írva. Kicsit átsétáltunk - szabályt szegtem, mert oda nekem még vízum kellett volna.
Zürichben megcsodáltam a Zentralbibliothek elektronikus könyvtári rendszerét, amely akkor még egyedülálló volt Európában. Bázelben többek között befejeztem a Grynaeus-levelezés szövegének rögzítését (kézzel!), kiderült, hogy nem minden hamburgi másolatnak van meg az eredetije, s vannak olyan levelek is, amelyeknek nincs Hamburgban másolata.
Hazatérve elő kellett készíteni a szövegkiadást a szegedi Adattár-sorozat számára. Az ehhez való számítógépet, s a szegediek által használt programot (ha jól emlékszem Tiszatext-nek hívták) 1988-ban behozta nekem Herner János a Széchényi Könyvtárba (mert 1987 szeptemberétől 1988 végéig újra visszamentem oda). Külön történet a számítógépre való áttérés - most nem kezdek bele. Végül 1989-es évszámmal megjelent a Grynaeus levelezés Szegeden. Jánossal mindenféléket terveztünk még akkor, de én otthagytam a nemzeti könyvtárt, ő pedig a 90-es évek elején pályát változtatott.
Zárásul álljon itt Johann Jakob Grynaeus arcképe:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése