Könyvek Károlyi Gáspárról

 Annak idején mint az ELTE BTK magyar-latin szakos hallgatója a szakdolgozatomat Károlyi Gáspárról írtam (1978-ban végeztem).  Igazán elmélyedni a témában azonban csak azután kezdtem, hogy 1979 nyarától az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárának munkatársa lettem. Új eredményeimet rögtön publikáltam is. Az 1980-as Magyar Könyvszemlében látott például napvilágot az Adatok a vizsolyi nyomda történetéhez:
http://epa.oszk.hu/00000/00021/00311/pdf/MKSZ_EPA00021_1980_96_04_377-398.pdf#page=18


Szerencsés módon akkor készülődött a Magyar Helikon könyvkiadóban a vizsolyi Biblia hasonmás kiadása. Szántó Tibor és csapata keresett egy szakembert, aki kísérőtanulmányt írhatna a könyvhöz. Megkérdezték Holl Béla kollégámat, aki engem ajánlott. Így lettem az 1981-es első kiadás (és ebből következően az 1990-es második kiadás) résztvevője.


Ezt követően a könyvtár évkönyvében publikáltam a Tévedések és tévutak a Károlyi Gáspárról és a vizsolyi Bibliáról szóló szakirodalomban című tanulmányomat:
http://epa.oszk.hu/01400/01464/00017/pdf/233-242.pdf
Ez már a készülő egyetemi doktori (kisdoktori) értekezés szövegének részlete volt, amelyet 1982-ben védtem meg. Nem a rangkórság miatt kellett, hanem azért, mert vidéken lakó kisgyerekes apa voltam, s erre való hivatkozással kaptam a munkahelyemen kutatónapot. Aszódról jártam be dolgozni az OSZK-ba, a disszertációt is nagyrészt a vonaton írtam - természetesen kézzel, mert az még az írógépes korszak volt.


Az ELTE BTK a disszertációt ki is adta. Természetesen kijavítottam a szövegét, aztán elmentem egy hivatásos gépírónőhöz, aki az egyetem sokszorosítóüzemének dolgozott. Végül 200 példány készült belőle, papírfedéllel és ma már házilagosnak tűnő sokszorosítással. A terjedelem nem nagy (98 oldal), a 313 jegyzet mutatja viszont, hogy jókora munka volt benne. Nekem már csak egy megviselt példányom van:

Ezt követően készítettem el a Károlyi-szövegválogatást a Magvető Könyvkiadó Magyar Hírmondó című sorozata számára. A borítójára kellett egy kép, ezért összeültünk a könyv szerkesztőjével és műszaki szerkesztőjével, hogy döntsünk. Két variáció jött szóba. Az első kép a vizsolyi Biblia végén látható, egy angyalt ábrázol, egyik kezében könyvvel, másik kezében valamilyen fúvós hangszerrel (hasonlít a Sárospataki Református Kollégium címerére):

A másik kép a címlapon található történelmi magyar címer volt:

Meggyőztük a műszaki szerkesztőt, hogy legyen a magyar címer. 1984-et írtunk, a Kádár-rendszer ugyan rogyadozott és lazult, s a Magvető is sokat megengedhetett magának, ez azonban mégis kiütötte a biztosítékot az elvtársaknál. Ennek következtében a könyvhetinek tervezett kötetet váratlanul már áprilisban kidobták a könyvesboltokba, mindenféle előzetes híradás nélkül. (A fiatalabbak kedvéért: akkoriban volt egy Új könyvek című periodika, amely minden megjelenő kötetet előre ismertetett és beharangozott. Kivéve az enyémet.) Ez lett belőle:

A teljes szövege ma már fenn van az interneten:
http://mek.niif.hu/05200/05236/