A Magyar Irodalomtörténeti Társaság, amelynek akkor Tolnai Gábor volt az elnöke, egy nagy átadási ünnepséget szervezett Vizsolyba és Göncre, de ott volt K. L. a Tiszáninneni Református Egyházkerület akkori püspöke is. Ismertem korábbról, mert gimnazista koromban teológiai professzor és a kollégium főigazgatója volt Debrecenben - ő is tudta, hogy én ki vagyok. A vizsolyi művelődési házban kiültünk a színpadra és beszéltünk, a közönség a környékről volt és a megyéből, de kinn volt a Magyar Televízió is. Az ott elmondott beszédem (kézzel leírva) ma is megvan nekem. K. L. felháborodott azon, hogy én a bibliafordítót Károlyinak és nem Károlinak írom és mondom, s mivel utánam beszélt, nyilvánosan kirohant az álláspontom ellen (nem ez lett volna a vita helye, mert laikusoknak szánt díszünnepséget tartottunk). Mondanivalójának lényege az volt, hogy ő teológus korában úgy tanulta Erdős Károlytól, hogy a "Károli" a helyes, s ha "ő mondta" (ahogyan Arisztotelészre mondták régen: autosz efé), akkor annak így kell lennie. Magyarázatul annyi, hogy Erdős Károly volt szinte az egyetlen, aki a "Károli" alakot tudományos érvekkel próbálta megvédeni. Nagy hévvel "károlizott" a gönci szobor előtt is, a dolog egyetlen szépséghibája, hogy a talapzaton ez áll: Károlyi Gáspár.
Az ünnepség után hazavonatoztam Aszódra, s leültem a TV elé, hogy megnézzem magam a híradóban. (Volt egy fekete-fehér, Tünde típusú, piros műanyag kávás kis televíziónk.) Jött is a beszámoló az ünnepségről, engem persze nem említettek. A kamera elindult az elnökségen jobbról balra (én a legszélen ültem), s közvetlenül előttem megállt. Mintha ott sem lettem volna. Hát ennyit a puha diktatúráról, a "szolgáló egyházról", és a szolgáló médiáról.
Viszont ennek az ünnepségnek köszönhetjük a tiszáninneni egyházi kapcsolatainkat, a következő években sűrűn megfordultunk a vidéken.
1990-ben, a vizsolyi Biblia megjelenésének négyszázadik évfordulójára újra megjelent a hasonmás kiadás. A szövegemet teljesen átdolgoztam és átírtam, hisz akkor már sokkal többet tudtam a témáról:
P.S. Ha már emlegettem az aszódi kis tévét, amelyet a 30.000 forintos fiatal házas kölcsönből vettünk, itt egy 1980 júliusi (eléggé rossz minőségű) fénykép, amelyen megtekinthető:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése