2012. március 8., csütörtök

Rebakucs konferenciák

Korábban már beszéltem az Irodalomtudományi Intézet Reneszánsz Osztályának és az egyetemek régi magyar irodalmi tanszékeinek 1970 óta tartó konferenciasorozatáról. Az Intézeten belül korábban Reneszánsz és Barokk Kutatócsoportnak hívták a Klaniczay Tibor által irányított részleget, innen a furcsa rövidített név: "Rebakucs", amely máig rajta ragadt a társaságon. (Ma már "Reneszánsz Osztály" a hivatalos neve.) Olyan ismert tagjai voltak akkor, mint Varjas Béla, Pirnát Antal, Stoll Béla, Komlovszki Tibor és a fiatal Horváth Iván.
Én 1973 őszén kezdtem meg az egyetemi tanulmányaimat az ELTE BTK-n mint magyar-latin szakos, s kezdettől fogva eljártam ezekre a konferenciákra. Annak idején évente kétszer volt még ilyen találkozó, májusban egy nagyobb, s októberben egy kisebb. 1973 őszén a debreceni KLTE Bölcsészettudományi Kara rendezte a kisebb konferenciát, a régi magyar irodalom professzora Bán Imre volt a vendéglátó. Készülő kandidátusi disszertációjának egy fejezetét előadta egy debreceni tanársegéd: Bitskey István. A résztvevők ellátogattak a Református Kollégiumba is. Kicsit furcsa volt, hisz oda jártam gimnáziumba, s néhány hónappal korábban még mint diák koptattam ott a lépcsőket.
1974. május 15. és 18. között volt a nagy konferencia Sárospatakon: "Szenci Molnár Albert és a magyar késő–reneszánsz. (Kollokvium Szenci Molnár Albert születése 400. évfordulója alkalmából)." Az esemény a várban, a Vöröstorony lovagtermében zajlott. Néhány fiatal is bemutatkozott az öregebbek között: Szőnyi György Endre, Vásárhelyi Judit, Imre Mihály, Téglásy Imre. Készült jó néhány fotó is az eseményről, nekem egy van a kezem ügyében, az előtérben Amedeo di Francesco (most a Nápolyi Egyetem professzora) látható, a háttérben én, hosszú hajjal:


A konferencia egyik csúcspontja a Debreceni Református Kollégium Kántusának hangversenye volt a sárospataki katolikus templomban, Berkesi Sándor vezényletével - velük énekeltem a hallgatóság soraiból én is, hiszen négy esztendeig voltam kórustag, s az egész akkori repertoárt kívülről fújtam.
 A következő esztendő mátrafüredi konferenciáján nem tudtam ott lenni (másfél hónap kórház után az kötött le, hogy ne veszítsek el egy tanévet), viszont ott voltam az 1976-os egri Balassi-konferencián és az 1977-es győri barokk-konferencián - ez utóbbi megváltoztatta az egész életemet.
1978 és 1981 között a családalapítás és a gyerekek foglaltak le, de visszatértem, s az 1982-es keszthelyi Rimay-konferenciára előadással jelentkeztem. Találtam egy képet, amely a konferencia szünetében készült:


Akkoriban mindannyian az Országos Széchényi Könyvtárban dolgoztunk: áll (Szentmártoni) Szabó Géza, ülnek balról: én, Németh S. Katalin, Pajorin Klára, (Szelestei) Nagy László, Bellágh Rózsa.


Nagy öröm volt számomra, hogy dicsérő szavakat kaptam az idős Bán Imrétől az előadásomra. A konferencia anyagát az Irodalomtörténeti Közlemények adta közre, a tanulmányomat lásd:
http://www.epa.hu/00000/00001/00329/pdf/itk_EPA00001_1982_05-06_645-649.pdf
(folytatása következik...)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése