Korábban már beszéltem az Irodalomtudományi Intézet Reneszánsz Osztályának és az egyetemek régi magyar irodalmi tanszékeinek 1970 óta tartó konferenciasorozatáról. Az Intézeten belül korábban Reneszánsz és Barokk Kutatócsoportnak hívták a Klaniczay Tibor által irányított részleget, innen a furcsa rövidített név: "Rebakucs", amely máig rajta ragadt a társaságon. (Ma már "Reneszánsz Osztály" a hivatalos neve.) Olyan ismert tagjai voltak akkor, mint Varjas Béla, Pirnát Antal, Stoll Béla, Komlovszki Tibor és a fiatal Horváth Iván.
Én 1973 őszén kezdtem meg az egyetemi tanulmányaimat az ELTE BTK-n mint magyar-latin szakos, s kezdettől fogva eljártam ezekre a konferenciákra. Annak idején évente kétszer volt még ilyen találkozó, májusban egy nagyobb, s októberben egy kisebb. 1973 őszén a debreceni KLTE Bölcsészettudományi Kara rendezte a kisebb konferenciát, a régi magyar irodalom professzora Bán Imre volt a vendéglátó. Készülő kandidátusi disszertációjának egy fejezetét előadta egy debreceni tanársegéd: Bitskey István. A résztvevők ellátogattak a Református Kollégiumba is. Kicsit furcsa volt, hisz oda jártam gimnáziumba, s néhány hónappal korábban még mint diák koptattam ott a lépcsőket.
1974. május 15. és 18. között volt a nagy konferencia Sárospatakon: "Szenci Molnár Albert és a magyar késő–reneszánsz. (Kollokvium Szenci Molnár Albert születése 400. évfordulója alkalmából)." Az esemény a várban, a Vöröstorony lovagtermében zajlott. Néhány fiatal is bemutatkozott az öregebbek között: Szőnyi György Endre, Vásárhelyi Judit, Imre Mihály, Téglásy Imre. Készült jó néhány fotó is az eseményről, nekem egy van a kezem ügyében, az előtérben Amedeo di Francesco (most a Nápolyi Egyetem professzora) látható, a háttérben én, hosszú hajjal:
A konferencia egyik csúcspontja a Debreceni Református Kollégium Kántusának hangversenye volt a sárospataki katolikus templomban, Berkesi Sándor vezényletével - velük énekeltem a hallgatóság soraiból én is, hiszen négy esztendeig voltam kórustag, s az egész akkori repertoárt kívülről fújtam.
A következő esztendő mátrafüredi konferenciáján nem tudtam ott lenni (másfél hónap kórház után az kötött le, hogy ne veszítsek el egy tanévet), viszont ott voltam az 1976-os egri Balassi-konferencián és az 1977-es győri barokk-konferencián - ez utóbbi megváltoztatta az egész életemet.
1978 és 1981 között a családalapítás és a gyerekek foglaltak le, de visszatértem, s az 1982-es keszthelyi Rimay-konferenciára előadással jelentkeztem. Találtam egy képet, amely a konferencia szünetében készült:
Akkoriban mindannyian az Országos Széchényi Könyvtárban dolgoztunk: áll (Szentmártoni) Szabó Géza, ülnek balról: én, Németh S. Katalin, Pajorin Klára, (Szelestei) Nagy László, Bellágh Rózsa.
Nagy öröm volt számomra, hogy dicsérő szavakat kaptam az idős Bán Imrétől az előadásomra. A konferencia anyagát az Irodalomtörténeti Közlemények adta közre, a tanulmányomat lásd:
http://www.epa.hu/00000/00001/00329/pdf/itk_EPA00001_1982_05-06_645-649.pdf
(folytatása következik...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése